A szállásadónk javaslatára választottuk ezt az utat — elég sokan hirdettek mindenféle hajókirándulásokat a Kornati szigetekre, és így legalább volt mi alapján választani. Bár nem ez volt a legolcsóbb lehetőség, nagyon megérte — teljes ellátást kaptunk egy egész napig, ami különösen a bőséges makréla-ebéd miatt bizonyult jó ajánlatnak.

A Kornati szigetek amúgy egy kisebb-nagyobb (inkább kisebb) szigeteken elterülő nemzeti park — csak hajóval vagy vitorlással közelíthető meg. Tenger és sziklák mindenütt, egészen mesebeli kompozíciókban — ahogy a Wikipediáról megtudtam, nem volt ez mindig ennyire kopár vidék — a velencei flotta pótlására vágták ki az itt növő fákat. Előtte még laktak is errefelé — ma már inkább csak táborozni lehet. Egy helyen mi is megálltunk, lehetett volna fürödni a tengerben — persze én éppen akkor felejtettem otthon a fürdőnadrágomat, így inkább a sziget közepén álló kis dombot másztam meg. A fantasztikus kilátás meg a mászás hangulata miatt amúgy ez is egy szenzációs program volt.

Visszafelé megálltunk egy kis halászfaluban is — elgondolkodtunk azon, vajon milyen lehet, hogy ha nagybevásárolni vagy mondjuk moziba akar menni az ember, akkor hajóra kell szállnia.