Elkerített Város

Balatonfüred, 2012.19.15 ISO200_0028

Balatonfüred, 2012.19.15 ISO200_0027

Balatonfüred, 2012.19.15 ISO200_0017

Balatonfüred, 2012.19.15 ISO200_0012

Balatonfüred, 2012.19.15 ISO200_0010

Balaton, 2012 szeptember_0031

Balaton, 2012 szeptember_0030

Balaton, 2012 szeptember_0026

Balaton, 2012 szeptember_0025

Balaton, 2012 szeptember_0022

Balaton, 2012 szeptember_0019

Balaton, 2012 szeptember_0013

Balaton, 2012 szeptember_0010

Budapest, ősz

Trychydts ||| 2012., szeptember 30., 10:39 |||
Kategóriák:

Budapest ősz_0023

Budapest ősz_0028

Budapest ősz_0029

Budapest ősz_0030

Budapest ősz_0033

Budapest ősz_0036

Budapest ősz_0004 (2)

Budapest Ősz_0004

Budapest Ősz_0010

Budapest Ősz_0013

Budapest ősz_0011 (2)

Budapest ősz_0014 (2)

Budapest ősz_0015 (2)

Vérmező_0008

Vérmező_0010

Vérmező_0012

Vérmező_0017

Vérmező_0018

Vérmező_0024

Vérmező_0025

Vérmező_0034

Vérmező_0036

Vérmező_0042

Vérmező_0046

Vérmező_0047

Vérmező_0048

Vérmező_0052

Vérmező_0002

Vérmező_0013

Vérmező_0003

Vérmező_0004

Vérmező_0007

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0022

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0042

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0046

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0049

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0002

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0007

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0008

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0009

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0010

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0014

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0027

Deák téri Evangélikus Gimnázium_0041

Nicoline ősszel

Trychydts ||| 2012., szeptember 14., 10:59 |||
Kategóriák:

Ez az első Diana portrésorozat, amire valóban büszke vagyok; amivel végre sikerült teljes egészében kihasználnom a Diana speciális kvalitásait, és amely modellfotóként is megállja a helyét (legalábbis az én standardjaimhoz képest). Külön öröm, hogy végre sikerült egy normális fotósorozatot készítenem a szabadban — ráadásul a Vérmezőn, ami egy olyan helyszín, ami bármikor képes szentimentális érzelmeket ébreszteni bennem.

Ilford Delta 400-as filmre fényképeztem, és én hívtam a képeket otthon. Ez (persze?) még nem megy teljesen hibátlanul, de azért egyre inkább belejövök ebbe is.

Reader’s Log: Richard Bachman (Stephen King) — The Long Walk

Trychydts ||| 2012., szeptember 04., 1:19 |||

Nemrég arról beszélgettünk Baluval és Petivel, mennyire lehet(ne) komolyan venni Stephen Kinget, mint írót. Számomra ez a korai regénye is azt bizonyítja, hogy nem több egy alapvetően banális ponyvaírónál.

A hosszú séta alapvető témája a szenvedés. King disztópiájában Amerika egy rendőrállam, ahol minden évben sor kerül a Hosszú Séta nevű versenyre, ahol száz tizenéves fiú indul el. A verseny egyetlen feladatból áll, folyamatosan, megállás nélkül kell legalább hat kilométeres sebességgel haladni előre az úton, éjjel-nappal, nehézségekre és időjárásra való tekintet nélkül. Pihenés, megállás nélkül. Aki 30 másodpercre lemarad, figyelmeztetik — a figyelemztetéseket a tempó egy órás betartásával törölni lehet, de aki három figyelmeztetés után is lelassít, azt a menetet kísérő katonák lelövik. Kiszálllni, a versenyt feladni természetesen nem lehet.

Sok mindent ki lehetne hozni ebből az ötletből, de Kingnek némi — nem is túlságosan erős — vulgaritáson kívül alapvetően semmit sem sikerül. Ráadásul az egész környezet hihetetlen. Sokszor szembesül az ember azzal (a most olyannyira divatos Éhezők viadalában, de például a V. mint vendettában is, hogy annak, aki sosem élt diktatúrában, annak nagyon nehéz megértenie, milyen az igazi elnyomatás és a nyomor). A versenyzők pl. önként jelentkeznek a versenyre — a történetből ugyanakkor nem derül ki, hogy valóban olyan nyomorban élnének, ahol egyszerűen nincs más út, mint a gyakorlatilag fájdalmas öngyilkossággal egyenértékű verseny. A főhős kocsival érkezik a starthoz, sütit eszeget menet közben, sokak családjának van autója, tieznévesek is találnak maguknak nem túl megerőltető nyári munkát — sok-sok egyéb mozzanat van, ami jelzi, Kingnek fogalma sincs arról, milyen az igazi kiszolgáltatottság és nyomor. Hasonlóan bágyadt az, ami erről a rendőrállamról kiderül — a Kis állambiztonsági olvasókönyv bármelyik fejezete súlyosabb terrort mutat be, mint ami King diktatúrájából megmutatkozik. Maga a gyaloglás sem túl realisztikus — aki gyalogolt már hosszabb távot életlében, az sejti, hogy hat kilométer per órával haladni lassítás és megállás nélkül, több mint négy napon keresztül, amatőröknek gyakorlatilag lehetetlen. (King legalább kipróbálhatta volna, milyen sebesség a realisztikus, mielőtt konkrét számokat ír le.)

A szereplőkről gyakorlatilag nem derül ki semmi — minden versenyző teljesen lapos, egydimenziós karakter. Haláluk nem megrázó, inkább érdektelen és unalmas. Persze ez sem szokatlan, sem elfogadhatatlan nem lenne, ha nem lenne világos az is, az író szeretné, ha ezeket a halálokat legalább időnként tragédiaként élnénk meg. A cselekmény szemszöge ugyancsak nem teszi indokolttá ezt a szürke és bágyadt megközelítést (hiszen mindent a főszereplő szemével látunk, akinek minden percben veszélyben van az élete); Kingből egyszerűen hiányoznak a megfelelő írói kvalitások. Ugyanez igaz  a szereplők szenvedésének ismételt bemutatására — ezek az alkalmak ugyanakkor folyamatosan arra emlékeztetnek bennünket, hogy milyen gyakran feledkezik meg ugyanerről a szerző. (Érdemes (?) a regényt összevetni Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napjával; ott valóban kézzel fogható a szenvedés, igaz, ott ez nem is öncélú, és nem az olvasó kellemes borzongatása a cél, hanem valódi szenvedések bemutatása és magaskultúrává emelése).

A regény végét a szerző nyilván nagyon trükkösnek és egyedinek képzelte — holott ugyanolyan lapos és semmitmondó.

King azóta sem lett jobb szerző; maximum gyakorlatra és rutinra tett szert. Képes úgy írni, hogy mindig lapozzunk — de értékek felmutatására, értelemezési lehetőségek felkínálására fájdalmasan és végletesen képtelen.

Larry és én (McAllen, Downtown)

Trychydts ||| 2012., szeptember 02., 20:33 |||
Kategóriák:


Texas_0006

 

Mivel egyre inkább belebolondulok az analóg világba, arra gondoltam, érdemes lenne ezúttal a képeimet a klasszikus papírképen is viszontlátni. Plusz sikerült egészen szuper Moleskine noteszokat szereznem, amik szinte kínálták magukat az ötlethez: a nyaralás alatt kézzel fogok naplót írni, kihagyom a helyet a képeknek, amiket aztán majd idehaza beleragasztok.

Bár jóval nehezebb volt, mint gondoltam, végül sikerült elkészülnöm. A projektről részletesen beszámoltam a Lomography-n, aki pedig szeretne igazán old school blogot olvasgatni, az le is töltheti pdf-ben.

San Jose_0002

San Jose_0005

San Jose_0010

San Jose_0011

San Jose_0017

Texas_0001

Texas_0004

Texas_0005

Texas_0007

Texas_0008

Texas_0009

Texas_0010

Texas_0011

Balaton_0001

Balaton_0002

Budapest, nyár_0003

Budapest, nyár_0004

Budapest, nyár_0014

Budapest, nyár_0020

Budapest, nyár_0022

Budapest, nyár_0024

Budapest, nyár_0030

Budapest, nyár_0035

Budapest, nyár_0038

Budapest, nyár_0042

Budapest, nyár_0043

Budapest, nyár_0045

Picik

Egerszalók_0001

Egerszalók_0006

Egerszalók_0009

Egerszalók_0012

Budapest, nyár_0009

Egerszalók_0018

Egerszalók_0019

Egerszalók_0022

Egerszalók_0023

|||

© Trychydts & Kathy Zoei Torrance
A blogot Wordpress motor hajtja. A legördülő menük a CSS Menu Generator segítségével készültek.

Switch to our mobile site