67 perc, 25 másodperc

Trychydts | | | 2011., április 13., 9:15 | | | Kategóriák:

Ennyi idő alatt futottam le az idei, 11,2 km-es Vivicittát. Ez nálam elképesztően jó eredménynek számít, úgyhogy örülök is neki rendesen.

Elég sportosra vettem a figurát, bringával mentem, és mivel már előre el voltam borzadva attól, hogy sorba állja a ruhatár előtt, amit vittem magammal, az elfért egy övtáskában. És mivel bicajjal mentem, természetesen a mini-szerszámkészletem is velem volt; ezek mind velem voltak az egész futáson.

Régen voltam már résztvevő futóversenyen, így abszolút elfelejtettem, mennyire rá tud ragadni egy-egy ilyen happening hangulata az emberre. Mindenki, aki ott van, futni akar, csak a rajt eltart olyan tíz percig; aztán amíg fut az ember, végig futók veszik körül. És nem úgy, mint egy sportpályán, ahol ha elhúznak az ember mellett, akkor kiderül, hogy ja, az illető csak négy kört futott, hanem mindenki ugyanabban a kihívásban vesz részt, így könnyű magad a többiekhez mérned. Kinézel valaki magad előtt, azt megelőzöd, közben meg téged előzgetnek meg nálad sokkal profibb külsejű futók és a derekadig sem érő, baseball-sapkás kiscsávók.

Úgyhogy van, ami tartsa az emberben a lelket meg a lendületet — annak ellenére, hogy az MP3-lejátszómból már 3 km-nél kifogyott a szusz. Nyilván nagyon sokat számít az is, hogy úgy tudtam mozogni a városban, ahogy máskor sohasem: az úttesten lehet futni az Andrássy úton vagy az Alkotmány utcában; elfutottam édesanyám lakása előtt a Váci úton; ez persze nem jelenti azt, hogy a Városligetben hajrázni nem volt állati felemelő érzés.

A szervezés tényleg első osztályú volt, a stratégiai pontokon remekül elhelyezett frissítőkkel (víz, iso-ital, cukor, banán), nagyon kellemes célcsomaggal, az ember idejét meg chipen mérték (ti is megkereshettek engem, bár ebben a percben még 86 évesen vagyok nyilvántartva az eredménylistában).

Azért is jó egy ilyen verseny, mert elég jól kitűzi, hol tart az ember éppen; én például most örömmel konstatáltam, hogy tényleg nem estem ki a télen a kondimból, de azért a kitűzött célig — egy szintidőn belüli félmaraton — még azért sokat kell edzeni. Az érdekes az, hogy most kedvem is van hozzá, pedig elvben utálok futni.