Némileg zűrzavarosabb évem volt, mint a tavaly, lényegesen több izgalommal és kényelmetlenséggel, mint ahogy azt mondjuk egy évvel ezelőtt gondoltam volna. Sok olyasmi történt, amit blogon szerintem nem nagyon érdemes ragozgatni, megvolt, elmúlt, végleg elfelejteni amúgy sem fogom. Ami megnyugtat, hogy az egyöntetű visszajelzések alapján végül is jól jöttem ki ezekből a rázós helyzetekből.
Nem annyira szeretem a szentimentalitást, ezért inkább egy laza vállveregetés keretében köszönöm mindazoknak, akik részt vettek az időről időre esedékes összekanalazásomban.
Folytattuk a szerepjátékozást, a csapat összetétele ugyan többször is változott az évek során, én viszont talán újra bebizonyítottam, hogy továbbra is képes vagyok hosszú távon mesékkel szórakoztatni egy kisebb tömeget. Ráadásul mindeközben még kalóriákkal is változatos módon látom el őket. Pár, számomra fontosabb mérföldkövet is sikerült meglépnem: előálltam olyan kalanddal, amin a csapat túlnyomó része odakozmált, hogy aztán az egyetlen megmaradt túlélő parádés módon teljesítsen; sikerült olyan történetet kreálnom, ahol elhangzott a meghúzom a kart utolsó mondat.
Fogadalmakat is tettem tavaly, az egyszerűség kedvéért ide is kopizom őket:
- Folytatom a videózást. Hát ez sajnos nem jött be. Mentségemre szolgáljon, hogy sokkal több személyes dologgal voltam elfoglalva, mint amennyire számítani lehetett, sokkal-sokkal kevesebb időt töltöttem otthon, és az év második felében sokkal aktívabb életet éltem ahhoz, hogy ez az önoktatás folytatódhasson.
- Még rendszeresebben írok blogot. Ez bejött, leszámítva persze azokat az időszakokat, amikor tényleg nem volt miről írnom.
- Igyekszem minden könyvről írni, amit elolvastam. Ehhez tartozott egy titkos fogadalom is, jelesül, hogy sok könyvet fogok olvasni. Tényleg elég sok könyvet elolvastam, mindről írtam is. Kellemes mellékhatásként rájöttem pár dologra: részben, hogy még mindig iszonyúan szeretek olvasni, és még mindig messze ez nekem a legeslegjobb szórakozás a világon. Másrészt szembesültem azzal is, milyen förtelmesen műveletlen és olvasatlan vagyok: az a könyvkupac, amit elolvastam, egy icike-picike töredéke annak, amiről azt gondoltam, mindenképpen el kell olvasnom. Harmadrészt rájöttem, mennyire közel is áll hozzám az angolszász irodalmi hagyomány.
- Még többet fogok fotózni. Ez bejött, ráadásul szakmailag is sikerült előrelépnem, sok olyasmit meg tudtam csinálni, amit korábban csak szerettem volna.
- Mozgok. Mozgok. Futottam, azt gondolom, reálisan van kitűzve nekem egy félmaraton áprilisra; az év utolsó ötödében inkább bringáztam, de azt nagyon sokat, és tapasztalatom szerint az is segít. Ráadásul nagyon rácuppantam erre a bringázásra, konkrétan annyira, hogy az éves bérletet le is húztam az igényelt juttatások listájáról.
Vegyük ezt nyolcvan százalékos teljesítménynek.
Volt egy abszolút titkos fogadalmam is:
- Regényt fogok írni. Nem akartam persze rögtön bestsellerrel indítani, egyszerűen szerettem volna, ha van eleje, közepe meg vége, vannak benne szereplők és történik valami és legalább annyira népszerű, hogy ha ingyen feltöltöm, akkor le is töltik páran. Ez semennyire sem jött be, amit elkezdtem, azt letöröltem. Pár hete megint ezen járatom az agyam, hátha most kisül belőle valami.
Nem tettem rá fogadalmat, de idén egy csomót csiszolódott a könnyűzenei ízlésem, sokkal tudatosabb borfogyasztó lettem, sokkal aktívabb társasági életet élek és sokkal többet járok színházba — mindegyik előrelépés Nicoline inspiratív személyiségét dicséri (bár a nagyobb mérvű szocializációból már a nyáron kijutott nekem), ugyancsak az ő hatására kezdtem el bringával közlekedni.
A bringázás amúgy nagyon bejött, sokkal szabadabb dolog saját járművel közlekedni, pláne, ha az nem füstöl, mindig könnyen elhelyezhető és mindenhová könnyen el lehet vele jutni a városban. Remélem, jövőre még inkább része lesz az életemnek a biciklizés — éves bérletet mindenestre már nem is igényeltem a munkahelyemen.
Szakmailag nem volt annyira intenzív ez az év, mint az előző, ugyanakkor továbbra is van rendes munkahelyem — néha az is elég, ha egyszerűen csak minden rendben van.