Civilization (1991)

Trychydts | | | 2010., december 10., 10:16 | | | Kategóriák:

1 Trackback

Anno még Ply mutatta nekem ezt a játékot, még édesanyám otthoni munkára kapott, überszuper 486-osán, aztán annyiban is maradtunk. Mostanában viszont, hogy ismét játszottam egy-két abandonware játékkal, eszembe jutott, hogy 18 év után talán érdemes lenne komolyabban is belekukkantani. Nicoline amúgy is adatbázisokat faragott egy touchpaddal irányítható vésővel, szóval nem kellett, hogy undok, lelketlen gémer pasinak érezzem magam. Amúgy azért is szeretem mostanában az Abandonware játékokat, mert nem kérdés, hogy futnak-e a linuxos netbookomon.

Tényleg elszórakoztatott a legegyszerűbb fokozat (statégiai játékokban a nehezebb fokozatok nálam a reménytelen kínszenvedés szinonímái), de nem hozott belőlem ki többet, mint egy Warlords. Mivel a hosszú-hosszú felhasználói kézikönyvet még megkeresni se volt kedvem, nem hogy elolvasni, ezért inkább csak úgy intuitíven a stratégiailag megfelelő helyekre építettem városokat, kizárólag a katonai fejlesztésekre koncentráltam, így a birodalmamban előbb volt puskapor, mint írás.

Államformákkal sem szórakoztam, despotizmus volt és maradt. Egy-két fejlettebb hatalmi berendezkedés know-how-ját sikerült ugyan bezsákmányolnom, de gondosan bezártam a páncélszekrénybe, nehogy már megrendüljenek a Nagy Zulu Birodalom alapjai. Ennek megfelelően csontig gyalultam mindkét ellenfelemet, hajnal ötre el is jutottunk abba a fázisba, amikor már csak egy-két ellenséges város van talpon velem szemben. Ha valahol kitört valami gáz, nem foglalkoztam vele, oldják meg egyedül. Max ha már nagyon lázongtak, akkor építettem egy-egy templomot, hogy befogjam a csőcselék pofáját. Elég puritán és innovatív országot építettem: a luxust egy az egyben betiltottam, minden pénz a tudományos fejlesztésekre ment el. Úgyhogy nálam mindenki fapriccsen old meg másodfokú egyenleteket vagy dolgozik az új ballisztikai rendszereken, a pacfista békák esetleg még mérnökök vagy építészek lehetnek. A rendszer időnként felajánlotta, hogy a filozófiát is kifejleszthetném; természetesen nem hagytam, hogy ilyen felesleges tudományok szívják el az erőt az igazságos háborútól.

A diplomácia, úgy vettem észre, elég röhejesen sikerült; ha békét is kötöttem valakivel, az rögtön megtámadott két körön belül. Ráadásul egy udvarias felkérést sem kaptam a békére, mindenki fenyegetett meg a matematika tudományát akarta cserébe azért, hogy a csúzlikkal felfegyverzett bandája eltakarodjon az erkélyem alól. Ezeket a zsarolási kísérleteket persze rögtön visszautasítottam — erre rendszerint mindenki visszavett az arcából, de tényleg nem elég sokáig ahhoz, hogy az ezután kényszeredetten felajánlott békekötéseket érdemesnek találjam megfontolni. Később pedig egyenesen minden kérdés nélkül kivégeztettem az érkező diplomatákat.

Amúgy a civilizációs vívmányok 2%-ét sikerült elérnem ezzel a militáns, K+F mániás szakbarbár hordával, szóval még bizonyára lenne hová fejlődni.