Marshall: Just a burger? Just a burger? Robin, it’s so much more than just a burger. I … I mean, that first bite, oh what heaven that first bite is. The bun, like a sesame-freckled breast of an angel resting gently on the ketchup and mustard below. Flavors mingling in a seductive pas de deux. And then … a pickle … the most playful little pickle, and a slice of tomato, a leaf of lettuce, and a patty of ground beef so exquisite … swirling in your mouth, breaking apart and combining again in a fugue of sweets and savory, so delightful. This is no mere sandwich of grilled meat and toasted bread, Robin. This is God, speaking to us through food.
Lily: And you got our wedding vows off the Internet.
— How I Met Your Mother
Azt hittem, már réges-régen írtam Budapest legjobb gyrosozójáról, de úgy látom, mégsem. Vasárnap ismét ott voltunk, gondoltam, megmutatom, milyen klassz helyeket is tudok az isten háta mögött két méterrel. Itt ugyanis teljesen át- vagyis inkább újraértelmezik a gyros fogalmát, nem a szokásos papírhúsokat darabolják a szárított mosogatókendőbe, hanem hús-állagú húsokat és friss zöldségeket és abszolút csúcsminőségű szószt tesznek a vastag, fűszeres, helyben sütött, tűzforró pitába (amiből most már kukoricás isvan — így még finomabb). Amikor legutóbb voltam, épp nem volt tejpite, most ebből is termeltünk — egészen szenzációs, lágy, kellemesen édes keveréke ez a tejberizsnek és a pitének, tényleg érdemes a megfelelő napokra időzíteni a látogatást.
„There are two ways you can get exercise out of a bicycle: you can “overhaul” it, or you can ride it. On the whole, I am not sure that a man who takes his pleasure overhauling does not have the best of the bargain.”
Ezt a tanácsot mi is megfogadtuk. Eredetileg úgy volt, hogy bicajjal megyünk le, aztán bizonyos előre nem látott műszaki nehézségek miatt inkább visszajuttattuk a kölcsönbicaj atomjait a tulajnak egy nagy dobozban. Ha elég soká nyitja ki, az atomok szertelen ugrándozásának eredményeképpen egy új bicaj gurul majd ki belőle — vagy Scrödinger macskája, kerekeken. Mivel egy igencsak gyönyörű, mondhatni mintaszerűen arányos, bájosan kis növésű, csodálatos árnyalatokban pompázó, elegánsan távolságtartó, csodazöld szemű cirmos macskapéldány már van a lakásában, szerintem inkább választaná a bicajt. Úgyhogy aztán végül BKV-val közelítettük meg a célobjektumot, végül is csak nyolcszáz megállót kellett utazni az erdőben, de továbbra is azt gondolom, abszolút megérte.
A hely amúgy most téliesítve van, így októberben sem fagy hozzá az ember keze a kajához, a személyzet pedig nagyon-nagyon barátságos. Engem is rábeszéltek — igaz, egyelőre csak a gyros kategórián belül — némi újításra. Nem csak gyrost árulnak ugyanis, hanem mindenféle görög ételeket; most azonban nagyon erre voltam beállva, nem engedtem hát a több oldalas étlap csábításainak. Forró csokit azért ittam, ami Nicoline megfogalmazása szerint FOrró CSOki, vagyis nemcsak valami vizes-tejes kakaó izé-mizé, hanem egy kellemesen sűrű, tök csokiízű, folyékony desszert, valódi tejszínhabbal a tetején. Amúgy többféle ízesítésben is van — én persze maradtam a klasszikus változatnál (még a kókuszos és a mogyorós felé szoktam olykor-olykor elcsábulni, de most erősen klasszikus hangulatban voltam).
Hazafelé sétáltunk egyet a Római-parton (ezt a környéket eddig én csak urban legendekből ismertem), aztán kilyukadtunk az Újpesti Összekötő Vasúti hídnál. Némi latolgatás után sikerült is kiválasztanunk a töltés kevésbé barátságtalan oldalát, némi további tapogatózás után pedig találtunk is egy buszt, ami egészen tűrhető időn belül visszaszállított bennünket a civilizációba, Közellenségeket nézni.
Közben ettünk egy kis nachost mexikói szósszal, nehogy elmaradjunk a napi kalóriabevitellel.