Vacsoravendégek családi csomagolásban

Trychydts | | | 2010., szeptember 21., 9:41 | | |

2 hozzászólás

Már kész van egy ideje a lakásom, de csak most sikerült vendégül látnom az Szpeti-házaspárt vacsorára. A kiscsajszijukat is hozták magukkal, úgyhogy módomban állt magamat hazai terepen is letesztelni. Tulajdonképpen egészen jól teljesítettem. Sikerült neki báboznom egy kicsit — utána elég sokat szorongatta Bandi Bárányt, amit akár vehetünk sikerélménynek is. Kicsit játszogattam is vele, kúsztam-másztam a földön meg mindenféle módon próbáltam felvidítani, néha kaptam egy-egy megerősítő mosolyt cserébe. Amikor meg elkezdett nyűgösködni, akkor az a kontrollkísérletek alapján nem annyira az én hibám volt, mint inkább az alany fáradságának következménye.

Sikerült rávennem arra is, hogy nálam írja meg első blogbejegyzését — tekintettel arra, hogy beszélni egyelőre nem beszél, ezt is elkönyvelem komoly fegyvertényként. Sőt mi több, amíg saját blogja lesz (mindkét szüleje blogol, szóval gondolom, a génjeiben lehet a dolog), addig publikálom én (sortörések közbeiktatásával):

mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,l

Viccen kívül mondom, olvastam már rosszabb dolgokat is az idén. Gondolom, nem kell annak jelentőségét kiemelnem, hogy ez a mindenképpen formabontó alkotás M betűvel kezdődik. I think this is the beginning of a beautiful friendship.

A kaja amúgy elég remekül sikerült, ez volt az első alkalom, hogy átdolgoztam egy amerikai receptet — érdekes kérdés persze, hogy vajon így is amerikai kajának számít-e, hogy egy magyar dolgozta át. Mindenesetre egy csípősnek beállított sült csirkéről volt szó, de nem igazán akart sohasem elég chillis lenni, úgyhogy bevadultam, már ami a hozzávalókat illeti, vettem nyers chillit is a piacon, azt is beledaraboltam, tettem bele chilliszószt meg chilliport is, ha lenne chilligáz, szerintem azt is átbuborékoltattam volna rajta. Így végül sikerült produkálnom a megfelelő eredményt, hála istennek.

Desszertnek pedig olyasmit adtam, amin pár nappal azelőtt még én is meglepődtem. Amerikai „recept” ez is, de inkább csak egy ötlet a nyers narancs kreatívabb felszolgálására. A narancsokat darabokra vágom, összekeverem egy kis narancslekvárral, majd házilag pörkölt-darabolt mandulával a tetején tálalom, jégbe hűtve. Nem kis büszkeséget jelentett nekem, hogy a kiscsajszi is bőszen ette; igaz, valahányszor a szájába tett egy darabot, mindig fintorgott egy sort, mert savanyú volt a cucc, de aztán már tátogott a következőért.

Szpeti még vacsi előtt tarra vágta a könyvespolcomat, zsebre téve minden őt érdeklő könyvet, DVD-t, bakelit lemezt, magnókazettát, 5,25-ös floppyt és égetett agyagtáblát. Igaz, nekem meg két méternyi kölcsönmagnumom van a könyvesőpolcomon tőle, a kölcsönösség jegyében, úgymint. Vacsora után pedig az Kindle-lel szórakozott; bár ott volt neki a fél Wodehouse-életmű és a Káma Szútra, ő Indexet olvasott és Élet és Irodalmat. Én, bármennyire is imádom a könyolvasómat, a böngészőjét ezelőtt még ki sem próbáltam, jó nekem arra a telefon, végső esetben a számítógép. Azt hiszem, látszik, ki szerelmes a tablet-koncepcióba.