(Amazon Kindle kiadás.)

Nehéz elképzelni egy önfeledten szatirikus könyvet a tinédzserkori terhességről. Nick Hornby többféleképpen is megpróbálja elkerülni a csapdát: eredeti, karakteres főhőst választ, aki képes arra, hogy stílusosan, eleven, közvetlen hangon és vállalt, erős szubjektivitással mesélje el a történetet; a történet kap pár érdekes csavart, amitől a szükségszerűen sablonos történet merevsége oldódhat egy kicsit; érdekes mellékszereplőkkel próbál meg még jobb atmoszférát teremteni. Sajnos ezek az erőfeszítések nem mindig válnak be száz százalékosan. Amennyire jó mesélő a tizenöt éves, gördeszkás Sam, annyira bosszantó, amikor a történet egy-egy kritikus fordulat előtt túlságosan hamar feladja önmagát. Tudjuk, hogy közeledik az Elkerülhetetlen Végzet, tudjuk, hogy addig már érdemi cselekmény nem várható; mégis várnunk kell — kicsit talán lejárt módja ez a feszültségkeltésnek.

Persze ahhoz képest, hogy egy ilyen történetben — két fiatal egymásba gabalyodik, pár hét, szexuálisan túlfűtött kapcsolat után szakítanak, majd kiderül, hogy a lány terhes és meg is szüli a gyerekét — milyen magától értetődően kínálják magukat a zsebkendőfacsaró fordulatok, Hornby mindenképpen kiváló munkát végzett. Úgy képes a felvetett problémákról őszintén, közvetlenül, nagy empátiával beszélni, hogy közben sikerül elkerülne a szokásos, didaktikus kliséket. Tulajdonképpen inkább az gondolkodtatott el, nem esik-e át időnként a ló túloldalára, nem mutatja-e be ezt az élethelyzetet túlságosan könnyedén, nem túl egyszerűek-e az egyes krízishelyzetekben kínált megoldások. Valóban hihető, hogy egy 16-18 éves srác ilyen könnyed humorral vágja át magát ezeken a nehézségeken?

A cselekményt pár érdekes mellékszál egészíti ki — megismerhetjük a főhős szüleinek történetét, akik hasonlóképpen jártak, mint ő; pár fricskát kap a társadalom is, amely ugyan ma már nem borzadnak el attól, ha egy tini teherbe esik, ugyanakkor valódi empátiát sem képes felmutatni.

A regény lezárása volt talán a legnagyobb csalódás. Túlságosan is hamar és túlságosan nyilvánvalóan kezdődött meg a szálak elvarrása, így végül is a inkább csak úgy tessék-lássék abbamarad a történet. Kár, mert ezek a hősök egy tisztességes búcsút is megérdemeltek volna.