Az egyik legkeményebb James Bond történet, amit valaha is láttam vagy olvastam. Persze az egzotikum az adott: van benne Isztambul, puszta kézzel halálos párbajt vívó cigány hölgyekkel, patkányokkal hemzsegő csatornákkal és tükrökkel borított nászutas lakosztállyal. Utazás keresztül a Balkánon az Orient Express-szel, klausztrofóbiás hangulattal és rejtélyes gyilkosságokkal. Mindez egy kémek közötti háborúnak szolgál hátteréül: ezúttal „csak” annak kell kiderülnie, hogy az angol titkosszolgálat vagy a KGB konspirál-e jobban. Amolyan barátságos mérkőzésről van tehát szó, nem forog kockán a világ sorsa „csak” néhány hivatásos élete, erkölcsi integritása, karrierje, egzisztenciája.
Talán éppen azért, mert a sztori így átélhetőbb nagyságrendbe került, a feszültség sokkal fojtogatóbb és kézzel foghatóbb, mint a legtöbb James Bond történetben. Ezúttal a másik oldalt, a KGB szereplőit is sokkal jobban megismerjük, így az „ellenségről” is árnyaltabb képünk lesz: van, akivel akár még azonosulni is tudunk, van, akit lehetetlenség nem gyűlölni. Így az etikai dilemmák (amelyek amúgy érdekes módon más regényekben is felbukkannak, sokkal sűrűbben, mint a filmekben) is sokkal jobban átélhetőbbek és izgalmasabbak. A titkosügynökök világa pedig még egyetlen általam olvasott regényben sem volt még ennyire kegyetlen, lehangoló és idegőrlő, mint ebben a könyvben.
A befejezés pedig, hangozzék ez bármennyire is hihetetlenül, valóban meglepő.