Úgy látszik, most az intellektuális nosztalgiára van szükségem, mert ez is egy olyan könyv, amit már ezerszer olvastam. Mégis, azt hiszem, ez az egyik legjobb regény az egész világon, egyszerűen minden benne van: etika, szerelem, történelem, misztikum, barátság és a végén egy fantasztikus katarzis.

Hihetetlenül sokat köszönhetek ennek a könyvnek, talán azért, mert nem áll tőlem túlságosan messze a főhős Bátky János cinikus, bogaras, kissé élhetetlen de azért sokoldalú bölcsészfigurája. Sok szempontból abszolút referencia számomra a Pendragon-legenda: a nőkhöz való hozzáállásomat is alapvetően meghatározta és meghatározza mind a mai napig; szorult helyzetekben néha átfut az agyamon, vajon hogy oldódna meg az adott helyzet ebben a történetben.

Nem is tudom, érdemes-e egyáltalán szavakat fecsérelnem a történetre. Az Angliában élő bogaras tudós megismerkedik egy angol lorddal, a misztikus történelmű Pendragon-ház jelenlegi fejével, aki meghívja walesi kastélyába, hogy tanulmányozzon át néhány ritka könyvet, amely segítheti kutatásait. Igen ám, de a lordnak éppen akkor megpróbálnak az életére törni; Anglia egyik legnagyobb örökségének sorsa fordulhat meg ugyanis az idősödő főnemes biológiai kutatásain. Ráadásul kiderül, hogy a család történetéből nem minden csak mese.

Elképesztően elegáns cselekményszövés, remek humor, érdekesen megformált karakterek és gyönyörű magyarság jellemzi ezt a könyvet. Azt hiszem, akárhová megyek, mindig ott lesz a polcomon.