(Elérhető a Project Gutenbergen.)

Két szempontból is nagy meglepetést jelentett ez a könyv. Egyrészt két történetet közülük már ismertem — az egyik ráadásul a normális The Invisible Man volt (nem a Wells-féle szörnyűség), ami mostanában egy csomószor jutott az eszembe, és mindannyiszor nagyon sajnáltam, hogy már rég elfelejtettem, ki írta. A másik, hogy milyen mély spiritualitást hordoz magában ez a novellásgyűjtemény — miközben kezdetben nem tűnt többnek detektívtörténeteknél, amelyeknek történetesen nem egy (magán)nyomozó, hanem egy katolikus lelkész a főhőse, kiderült, hogy ez voltaképpen csak egy keret a nagyon is érdekes és izgalmas morálfilozófiai elmélkedésekhez.

A történetek valójában bűn, bűn és bűnbánás, bűn és megbocsátás mibenlétét, kapcsolatát kutatják. A végül kikristályosodó kép alapján Chesterton szerint a bűn tulajdonképpen nem más, mint egy eltévelyedés, félreértés vagy aránytévesztés: az ember tévedései problémáiból való kiútkeresése közben. A bűn sokszor elkövetőjére legalább ugyanolyan veszélyes, mint az áldozatra; a bűn ugyanis erodálja az ember önbecsülését, morális érzékét, jövőjét. A bűnnel, vagyis a belátás nélküli bűnnel egyszerűen nem lehet hosszú távon együtt élni; a következmények előbb-utóbb begyűrűznek. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy a mélyen vallásos Chestertonnál ez nem nem valamiféle isteni igazságtétel, hanem az emberi természet belső törvényeinek következménye. Kicsit továbbvive ezt a gondolatmenetet, az erkölcsös viselkedés értelme nem elsősorban valamiféle absztrakt normakövetés, hanem az élhető, nyugodt, biztonságos élet.

A novellák amúgy bűnügyi történetnek sem utolsók: aki kedveli a klasszikus angolszász krimiirodalmat, az nyugodtan belevághat ebbe akkor is, ha nem érdekli a moralizálás, nem fog csalódni. Rafinált, jól felépített, fordulatos és egyedi kulcsra járó történetekről van szó — ráadásul valódi irodalmi igényességgel megírva.