(Elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.)
Talán 1997-ben lehetett, hogy először olvastam el ezt a könyvet (egyébként szerelemből). Egy este végeztem vele; amikor félúton édesanyám kiküldött paprikáért a kamrába az esti lecsóhoz, szinte csodálkoztam, hogy mire a konyhába értem, a paprikák nem változtak át sziámi kismacskákká. A Sátán moszkvai látogatásáról szóló könyvnek elképesztően erős atmoszférája van, ami semmi perc alatt magába szippantja az embert. Azóta is kvázi évente elolvasom; két színházi feldolgozást is láttam már mind a kettő szenzációs élménynek bizonyult, noha értelmezésükben radikálisan különböztek egymástól.
Nem is tudom, érdemes-e írnom egyáltalán a cselekményről, hiszen egy kultikussá vált szövegről van szó. Inkább azt emelném ki, ami nekem különösen tetszik belőle: a Sztálin korabeli Moszkva szatirikus, gúnyos leírását, az emberi inkorrektség, aljasság és kicsinyesség metszően éles bemutatását. A címszereplők szerelmi történetét már jóval kevésbé szeretem (nem érzem igazán hitelesnek); egy regénybeli regényként bemutatott, csodák és megváltás nélküli Jézus-történet ugyanakkor megint csak egy igazán különleges kis gyöngyszem.
Aki még nem olvasta el, pótolja be! Akit bővebben érdekel a mű háttere, annak az Élet és Irodalom cikkét ajánlom.