Védett: Morpheus, what’s happening to me?

Trychydts | | | 2010., május 03., 13:13 | | |

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Ez a tartalom jelszóval védett. Megtekintéséhez meg kell adni a jelszót:

Reader’s Log — Maria Elena Buszek: Pin-up Grrrls: Feminism, Sexuality, Popular Culture

Trychydts | | | 2010., május 02., 11:13 | | |

(Én az Amazonon vettem.)

Mint olyasvalaki, aki kis jóindulattal akár feminista filozófusnak is mondhatja magát, és aki maga is szívesen csinál olyan képeket, amik nem állnak messze a pin-up filozófiájától nyilván abszolút lelkesedéssel vetettem rá magam a könyvre, amely a pin-up feminista értelmezését, történetének feminista szemszögből való bemutatását ígéri. Nem volt egy semmi intellektuális kaland, gyorsolvasási képességeim is abszolút cserben hagytak, részben az elképesztően komplex gondolatmenetek, részben azon elképesztően magas szintű angolság miatt, amelyen a könyv íródott.

A könyv elképesztő alapossággal veszi végig a pin-up vagy kicsit tágabb értelemben véve a nőábrázolások popkulturális történetét. Részben konkrét példák sokaságát ismerhetjük meg, részben pedig egy lenyűgözően tág társadalmi-gazdasági-kulturális kontextust is kapunk hozzá, amelynek révén a képeket el tudjuk helyezni saját történelmi ismereteink között. Ehhez jönnek még hozzá a feminizmus történetére való folyamatos utalások: itt már talán érzékelhető, miért mondom, hogy nem volt egy könnyed olvasmány.

Persze már a témafelvetés sem tűnik egyszerűnek, hiszen első pillantásra kevés olyan műfaj van, amelyik jobban tükrözné a nőkről alkotott sztereotípiákat, mint a pin-up. Radikális (vagyis intellektuális igénytelen) feministák radikálisan el is utasítják az egészet, úgy ahogy van: számukra ezek a képek maximum arra érdemesek, hogy gyalázkodó megjegyzések kíséretében elégessék őket. (Aki szerint viccelek, azok kedvéért felidézem, hogy vannak olyanok is, akik a diskurzus kedvéért sem képesek elviselni a diskurzus témájául szolgáló szexista képeket a női előadó prezentációjában.) Ehhez képest Maria Elena Buszek hajlandó a kulisszák mögé nézni, ahol egy sokkal dinamikusabb kép tárul a szemünk elé. Ha megvizsgáljuk, hogy ténylegesen kik azok, akik a pin-up-okon szerepelnek, akkor láthatjuk, hogy sokszor olyan nők, akik éppen ezen a módon képesek (saját javukra) radikálisan átértelmezni a női szerepeket. Persze ennek rendszerint rögtön megszületik az ellenkultúrája is, de aztán rendszerint arra is születnek újabb válaszok — egészen napjainkig, amikor is, ha feministának lenni nem is mindig egy kényelmes pozíció, de legalább nem is csak egy keveseknek megadatott lehetőség. A feminizmus legújabb generációjának képviselői szerint a nők szexuális öndefiníciója hasznos és a női egyenjogúságtól elválaszthatatlan dolog. A könyv történelmi ismertetésen túl maga is igyekszik ehhez a diskurzushoz hozzájárulni.

Két negatívum sajnos eléggé megnehezíti a könyv megértését. Az egyik, hogy meglepő módon nagyon kevés benne a kép; pontosabban a hivatkozott fotóknak, rajzoknak csak egy töredéke van benne a könyvben. A többi esetben a szerző bekezdésnyi hosszúságú leírásaira kell hagyatkoznunk, ami azért messze nem ugyanaz. A másik, hogy a majd’ száz oldal hosszúságú jegyzetanyag nem láb- hanem végjegyzetként lett a könyvbe illesztve. Így választhatunk az irritáló ide-oda lapozgatás vagy a jegyzetek figyelmen kívül hagyása között.

Ennek ellenére egy hihetetlenül igényes és eredeti könyvről van szó, a filozófiának abból a fajtájából, amelyik a valódi, körülöttünk zajló életről szól.

Rendőröset játszottam

Trychydts | | | 2010., május 02., 8:46 | | |

Amikor más másfél órája is elmúlt, hogy a riasztó folyamatosan visszahangzott az utcában, gondoltam, ideje lenne tán tenni is valamit. Legyőzve a sürgetést mindenféle barbár tettekre, felhívtam a rendőrséget. Nem mondhatnám, hogy túlzottan ráizgultak a hírre; ugyanakkor nagyon előzékenyen felajánlották, hogy ha lemegyek, megkeresem a kocsit és bediktálom a rendszámát, akkor majd felhívják a tulajt, hogy menjen le és kapcsolja le a szirénát.

Könnyekig hatódtam a segítőkészségnek ettől a fokától, felöltöztem hát és lementem. Ahogy követtem a hangot, úgy tapasztaltam egyre meglepettebben, hogy az nem a háztömb előtt szól; miután átvágtam egy 2×2 sávos autóúton és egy benzinkúton, akkor realizáltam, hogy voltaképpen a közelben levő raktáráruház egyik sötétbe burkolózott épülete van beriasztva.

Visszahívtam a zsernyákokat, akik csak nagy nehézségek árán voltak hajlandóak befogadni nyomozásom eredményeit, de végül az ügyeletes rezignáltam sóhajtva ígéretet tett arra, utánanéznek, nem történt-e valami betörés vagy valamilyen hasonló bagatell dolog. Mindenesetre tíz perc múlva a riasztózás abbahagyott.

Persze lehet, hogy nem kell a dolgokat ilyen szintig felfújni. Valaki betör valahová ez végül is tényleg magánügy; oké, a forma kedvéért egy riasztót még bekapcsolunk, de mivel azt is nagy ívben letojja mindenki, nagyobb baj végül is nincs. Ha már a teljes árukészletet összepakolták és elszállították egy nyerges vontatóval és a helyi lakosok már nagyon zúgolódnak, akkor a rendőrség végül is kiszáll és lekapcsolja a szirénát. Megnyugtató

Futásnyújtás

Trychydts | | | 2010., május 01., 0:10 | | | Kategóriák: ,

Eltelt két hét és én fittebb vagyok, mint valaha. Ennek megfelelően megint lejárt a playlist szavatossága; részben már megint rövid lett, részben meg még mindig túl sok volt benne a punk a tavaszi hangulathoz.

Santa Esmeralda (Kill Bill Vol 1.) Please don’t let me be misunderstood Nyilván nem szeretném ezt a nyálas-romantikus számot, ha nem a hófehér kimonós O Ren Ishii jutna eszembe róla, amint élete utolsó párbajára készül. A szenvelgős részek a vége felé pont jók arra, nehogy elragadtassam magam már az elején.
Hotei Tomoyasu (Kill Bill Vol 1.) Battle Without Honor or Humanity Bemelegítés; az ötletet, hogy első szám legyen, Mr. A-tól loptam. Már nem az első szám, persze, de még mindig jó arra, hogy szépen lassan, megfontoltan lendületbe jöjjek. Hiszen most már kifejezetten sokáig futok saját fogalmaim szerint, be kell osztani az erőt.
The Offspring (Ignition) Kick Him When He’s Down Ez az egyik leglendületesebb Offspring-szám, ami csak van, erre bármikor felpörgök.
The 5.6.7.8’s (Kill Bill Vol. 1.) Woo hoo Kellemes, lendületes bohóckodás, amit ilyenkorra már meg is engedhetek magamnak.
Desperado Soundtrack Los Lobos & Antonio Banderas Még egy kis laza pörgés, az nem árt, meg az se, ha pár percre egy kicsit igazán macsónak érzem magam.
Faith no More (Angel Dust) Midlife Crisis Ennél jobb szám még mindig nincsen középtájt (hehe); az eddigieknél egy kicsit lassabb, de normális tempót diktál.
The Offspring (Smash) Come Out and Play (Keep ‘EM Separated) Innentől kezdve csak olyan számok vannak, amiket imádok, és ez még rá is tesz egy fél lapáttal a Midlife Crisisre.
The Offspring (Smash) What happened to you 2:12 pörgés — pont elég ahhoz, hogy emlékezzem rá: még futok, de ne merüljek ki teljesen idő előtt.
Faith no More (The Real Thing) The Morning After Ez az egyik kedvenc számom az egész könnyűzenéből, ha ezt hallgatom, észre sem veszem, hogy futok.
Jacques Loussier (Inglourious Basterds) Main Theme from Dark of the Sun Remek ritmus, kis lazításnak, az utolsó nagy hajrá előtt egy kis pihenés.
Ennio Morricone (Inglourious Basterds) Rabbia e Tarantella Egyrészt állatira kell koncentrálnom, hogy el tudja csípni a futáshoz megfelelő ritmust, másrészt itt már elkezdem felhasználni azt az energiát, amit egészen eddig félretettem.
Metallica-San Franciscoi Szimfonikus Zenekar (S&M) Of Wolf and Man Abszolút ideális vége-szám, az utolsó csepp szuszt is kipréseli az emberből.

« Későbbi bejegyzések | | |