Watchmen DVD

Trychydts | | | 2010., április 15., 12:48 | | |

Amúgy a Watchment is megvettem DVD-n.

Ez az a filmadaptáció, ami sokkal jobb, mint a regény. A képregényen is átrágtam magam, még anno, a mozi után, de kábé azzal a lelkesedéssel, mint amikor az ember egy tehervagonnyi cukrozott fűrészport fogyaszt el egy színezüst mokkáskanállal. Valahogy lecsúszott, de azért voltak rángatózós részek. Például a mind eredetiségében, mind kidolgozottságában, mind a cselekmény előrevitelében lenyűgöző hatású képregény a képregényben, egy vontatott, förtelmesen unalmas és kiszámítható kalózhorror-történet. Az egyes szereplőkről is sokkal többet csócsálnak a szánkba, mint amennyit feltétlenül szükséges, sok tér már nem is marad a spekulációknak, fantáziáknak.

A film ehhez képest jól kiszámított, jól dramatizált és hangulati elemekkel megfelelően feldúsított történetet kínál. A narrátor-főszereplő Rorschach rekedt suttogása például már eleve nagyon sok mindent meghatároz, még akkor is, amikor a sztori lényegében még el sem kezdődött. Nincsenek felesleges sallangok, nincsenek vontatott részek, a sztori szépen gördül előre, de azért a második, harmadik megnézésre is marad egy-két helyére illeszthető darab a kirakósjátékból, egy-két apróság, célzás, előre- vagy visszautalás, amely segítséget jelent a kontextus mélyebb megértéséhez.

Ami talán a legjobb az egészben, hogy mennyire ellentmondásosak a karakterek. Senki sem egyértelműen pozitív; például feketén-fehéren kiderül, hogy a vérszomj mennyire közös vonása majdnem mindegyik maszkos igazságtevőnek, még ha ez mindegyiküknél másban is gyökeredzik. Jon egyszerűen képtelen értékén kezelni az emberi életet, a megkeseredett, paranoid, erkölcsi abszolútumokba kapaszkodó Rorschach elvesztette a hitét a könyörületességben, Dan és Ms. Jupiter kvázi megörökölték az erőszakos életstílust valakitől, és rákaptak a vérengzés ízére; a főgonosz számára pedig az emberi élet csak egy újabb tényező az egyenletben; a kiontott vér ráadásul szépen olajozza nárcizmusát is. Sok szempontból így Blake, az antihős az, aki a legszimpatikusabb, hiszen ő legalább szembe mer nézni az emberi társadalom és a saját gyöngeségeivel.

Összegezve: ahhoz képest, hogy egy telivér popkulturális termékről van szó, elég sok gondolkodnivalót kínál az embereknek.