Vannak könyvek, amiket kvázi minden évben elolvasok; ilyenek a Psmith-könyvek is (Mike és Psmith, Psmith a pénzvilágban, Psmith, mint újságíró, Forduljon Psmith-hez). A sorozat darabjai egy hosszabb, de azért elég jól definiálható időszakon oszlanak szét a Wodehouse-életműben; engem egy kicsit meglepett, hogy a könyvek pont kronológiai sorrendben íródtak. Főleg azért, mert a Forduljon Psmith-hez hőse szerintem egy markánsan másfajta karakter, mint a többi regényé: sokkal kevésbé proaktív, sokkal több benne a sodródásra való hajlam, és sokkal kevésbé önhitt. Persze ez legalább részben magyarázható azzal is, hogy a figura is felnőtt közben, egy családi tragédia és egy masszív elszegényedés is mögötte van már.

Az ilyen érdekességeket félretéve azonban Wodehouse regényei közül ezek az egyik legjobbak. A legtöbbjén nagyon erősen érződik a szerző saját élményes tapasztalata, a történetek is jól kitaláltak, dinamikusak, sokszínűek. Érdekesek és nagyon jellegzetesek a szereplők, érdekesek és kellőképpen vállalhatók a fordulatok, frappánsak a befejezések.

Aki még nem olvasta és röhögni szeretne, annak nyomás.