Algi ajánlotta a figyelmembe, hogy a Steamen kiadták egyik kedvenc játékomat, a The Secret of Monkey Island-et új grafikával. Örültem, hogy végre megvehetem legálisan, ezzel remélhetőleg visszamenőleg is legalizálva a sok vidám percet, amit ez a játék szerzett nekem.

Guybrush Threepwood nagy kalóz szeretne lenni, ezért elutazik egy kalózszigetre, ahol a kalózvezérek előtt bizonyítania kell, mekkora arc is ő valójában: kincset kell keresnie, párbajhőssé kell válnia és el kell lopni egy szobrot a sziget meglehetősen liberális kormányzójának villájából. A kormányzó ráadásul egy csodaszép hölgy, akibe nem csak az élők, hanem a holtak is bele vannak zúgva, különösen egy LeChuck nevű szellemkalóz-vezér. A fő bonyodalom, azt hiszem, innentől kezdve mindenki számára nyilvánvaló. Ami igazán szerethetővé teszi a játékot, az a falrengető, ironikus, helyzetkomikumra, szójátékokra és irodalmi áthallásokra egyaránt építő humor.

A játék maga még mindig zseniális, azt pedig különösen korrekt húzásnak tartottam, hogy bármikor átválthattunk a klasszikus, eredeti, 1990-es nézetre; így mindig össze lehetett hasonlítani a művészi munkákat. Bár a játékot én mindig is annak a klasszikus példájának tartottam, hogy nem kell überszuper grafika meg agyoncsiszolt interface egy jó játékhoz, megmondom őszintén, ez alkalommal az új verzió még jobban is tetszik. Nem csak azért, mert szép lekerekített kontúrok és élek vannak a régi pixelgrafika helyett, de egységesebb hangulata is lett a játéknak azzal, hogy a párbeszédeknél rajzolt képeket használtak  a digitalizált, minőségrontott fotók helyett.

Klasszikus kalandjátékról van amúgy szó, a sztoriban tehát különböző rejtvényeket kell megfejteni: tárgyakat összekombinálni vagy egyszerűen csak a megfelelő fordulatokat megtalálni a párbeszédben. Ez az a játéktípus, amiben a legbénább vagyok — ha elárulom, hogy ennek ellenére is élveztem még most is, szerintem nem is kell többet mondanom.