Ha már annyit olvasgattam különböző művészeti ágak összekapcsolódásáról, hát a Cégtől kapott húsvéti ajándékutalványból megvettem magamnak az Inglorious Basterds (Becstelen Brigantyk) filmzenéjét.

Tényleg érdekes lenne végiggondolni, hogy a zene hogyan hat ténylegesen a filmekre és viszont; főleg Tarantinónál, ahol a filmek zenéje kivétel nélkül válogatás. Ezzel együtt már a negyedik filmzenealbumot veszem meg, és persze az egyes számok visszavonhatatlanul összefonódnak a film jeleneteivel. Mivel a filmet már legalább hússzor láttam, így persze most első hallgatásra egyből jelenethez tudtam kötni a tizennégy számból tizenkettőt; a maradék kettő alighanem egy alig hallható, a film világában elhangzó háttérzene lehet.

Az album meglepetést egyáltalán nem okozó módon remek; a leggyakrabban szereplő szerző Ennio Morricone, de van olyan szám is, amit rendkívül stílszerű módon a „kortárs” Lilian Harvey énekel. Azért vettem meg az albumot, hogy még többször érezhessem át egyik kedvenc filmem hangulatát; a lehetőség mostantól kezdve valóban adott, ugyanúgy, mint a Ponyvaregény vagy a Kill Bill esetében.