Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy azt év eddigi legjobb 36 órája áll mögöttem.
Balut felszedtem a villamosmegállóban, elmentünk, bevásároltunk a másnapi kirándulásra, aztán hamarosan meg is kezdtük a Trychydts-napi bulit. Némi kettesben iddogálás után elkezdtek szállingózni a vendégek, egyre többen csatlakoztak a sokadalomhoz, hamarosan abszolút nem is volt kérdés, kié lesz az akvárium előtti asztal, a rózsaszín szomszédoké vagy a mienk. Sikerült totális létszámcsúcsot döntenünk, ennyien szerintem még soha nem vettek részt Trychydts Buliján. A szokásoknak megfelelően megpróbálok felállítani egy névsort, ezzel is mintegy emlékművet emelve a résztvevőknek. Remélem, senkit nem hagyok ki: Balu, Zsó, Noémi, Szpeti, Kölök, Leslie, Emzsu, Ví, algi, Csabi, Liegia, nalyo, ronin, Sssz, Vizi. Mindenkinek köszönöm ezúton is, jó volt egy egész estét eltölteni ennyi jó fej emberrel. Igyekeztem a lehető legjobb házigazda lenni, mindenkivel foglalkozni — szerencsére végül tényleg csak azokat hanyagoltam el, akik képesek egy jóindulatú legyintéssel elintézni az ilyesmit. Végül több csatornán keresztül is visszajött, amit szerintem nyugodt lélekkel nevezhetek Minden Buliszervező Álmának: nem kell feltétlenül ürügyet keresni arra, hogy bulit szervezzek, sőt, sokak szerint a hat hét múlva esedékes születésnapom már „soká” van. Ezt megjegyeztem magamnak. :)
Elhalmoztak ajándékokkal is, ami ugyancsak jól esett. Már csak azért is, mert alapból tulajdonképpen már azt is remek ajándéknak tekintem, ha valaki egyszerűen csak eljön és jó fej haverként viselkedik — márpedig ezt a lécet mindenki röhögve repülte át. Ehhez képest a home-made muffintól kezdve a high-class zöld teán és az édességen át egészen a Mark Knopfler CD-ig mindenféle szuper cucc beesett még az ablakon. Ezt is köszönöm.
A biliárdban nyújtott teljesítményem ennek megfelelően elég lagymatag és legalább ennyire hullámzó volt; ugyanakkor éppenséggel most nem is tudtam presztízskérdést csinálni a dologból. Szerintem azt is nyugodtan felírhatom a pozitív mozzanatok listájára, hogy én magam éjfélkor távoztam a klubból, és akkor még mindig magam mögött hagytam két lelkes afterpartyzót. Lehet, hogy az illeszabályok azt kívánták volna, hogy a kapitány hagyja el utoljára a süllyedő hajót, de az a helyzet, hogy másnap korán kellett kelnem, hiszen a reggeli futást úgy kellett időzítenem, hogy még a vonatomat is elérjem vele Tatabányára.
Sssz, Zsó, Balu és én ugyanis elmentünk medvehagymára vadászni a Mazsi által feltérképezett titkos lelőhelyre. Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy ez sem egy kirándulás volt, hanem egy egy állandóan mozgásban levő buli. Ennyire tipikus (enyhe, napsütéses, balzsamos, tavaszi, illatokkal teli ) kirándulóidőt még képeskönyvekben is igen ritkán látni, és a terep is abszolút barátságos volt. Nem voltak túl meredek emelkedők, az út is elég egyértelmű volt — bár azt azért szeretném leszögezni, hogy Balu hurráoptimizmustól eltelt, előzetes véleményével ellentétben azért itt is voltak elágazások. A túra nem is kizárólag folyamatos trappolásból állt; időnként megálltunk nézelődni, természetesen hatalmas tarolást rendeztünk a medvehagyma-állományban kénytelen voltam megjegyezni, hogy Zsó és Balu elég furcsa látványt nyújtanak egy Praktikeres szatyorral a kezükben az erdő közepén. Mivel Szilvi és én csak magunknak szedegettünk valamennyit, ezért bőven volt idő arra, hogy Sssz gyakorlati képzést is nyújtson nekem bemelegítésből. Állati jó gyakorlatokat mutatott, meg a fontosságukról is egy csomót magyarázott. Életem hátralevő részét a bemelegítésnek fogom szentelni.
A társalgás is elég sokszínű volt, a tudományfilozófiától kezdve a Starcrafton és a szerepjátékon át a személyes sztorikig mindenféle dolog szóba került.Ráadásul nem is beszéltem agyon a rendezvényt (remélem), ami pedig régi hibám szokott lenni ilyen alkalmakkor. Végül sikerült egy egészen jó kis hazautat is kiszúrnunk.
Ennek többek között azért is örültem, mert már elég régen beterveztünk Sssz-szel egy kínaizást egy valódi kínai helyen. Állati jót ettünk, utána egy kis séta következett a Blaha-Nyugati távolságon, mert úgy éreztük, igazán ránk fér végre egy kis mozgás. Feltettem a vonatra, negyed egyre már itthon is voltam. Ismét húszévesnek éreztem magam, amikor hetente több alkalommal is az éjszakaival botorkáltam haza. Fáradtan, de megelégedetten ájultam az ágyba.