(Elérhető a Project Gutenbergen)

A legjobb indulattal is csak annyit tudnék mondani, hogy ez csak egy kellemes kis limonádé. Wodehouse, de nem a javából. Azt hiszem, az igazán jó Wodehouse-regények kvintesszenciáját a „Gáz van, Jeeves” címe fejezi ki a legjobban: feszült, abszurd, humorral teli konfliktusok kellenek, érdekes szereplőkkel, valódi konfliktusokkal, nagy tétekkel, utolsó pillanatban esedékes megmenekülésekkel és persze brilliánsan kicsikart happy enddel.

Itt ez nincs. A főhős egy exbetörő, aki örök egy rakás pénzt és milliomos lesz; ezért nem kell többet betörnie. Mi több, még egy régi kollégának is a hóna alá nyúl. Leutazik védékre, ott vannak, akik kedvelik, vannak, akik nem. Hát ez nem valami nagy durranás. Soha semmi brutális abszurditás, semmi túlfeszített feszültség, semmi szellemi sziporka senkinek a részéről, az angol high life éli az életét az események meg csörgedeznek szépen a maguk medrében.

A viszonylag gyengébb minőséget talán magyarázhatja, hogy egy évvel később, kibővített cselekménnyel újra megjelent a könyv, — de nem hiszem, hogy izgatottan csapnék le rá, ha elém sodorná az élet.