(Elérhető a Project Gutenbergen.)
Izgalmas, fordulatos, félreértésekkel, romantikával, szenzációs humorral végigvezetett kaland elejétől a végéig. A direkt nyúlás vádját félretéve, Wodehouse alighanem elég sokat beletett az angol irodalomnak azon tudatalattijából, amelyből Douglas Adams is merített a Viszlát és kösz a halakat megírásakor.
A történet középpontjában ugyanis itt is egy többé-kevésbé talpraesett, bár kissé félszeg fiatalember áll, aki egy kocsiban meglátja élete nagy szerelmét, hogy aztán reménytelenül szem elől veszítse, csak azért, hogy aztán a szerencse és a véletlen ismét az imádott lény közelébe sodorja. A kalandok persze itt csak itt kezdődnek. A háttér egy tipikus Wodehouse-díszlet, egy kissé hóbortos angol earl kastélya, a megszokott alakokkal és mellékszereplőkkel, ezúttal kellemesen egyedi kivitelezésben. Sokkal kevesebb a végletesen bágyadt vagy antipatikus szereplő, sokkal többen szimpatizálnak a főhőssel, sokkal több a mellékszereplők felől érkező önálló kezdeményezés és az egy főre jutó meglepetésszerű házasságok száma is sokkal nagyobb.
Így az egész könyv nagyon szerethető az elsőtől az utolsóig; brilliáns, elegáns humorral kerülgetik egymást az érdekesen kidolgozott karakterek, és még a befejezés is csak részben borítékolható.