(Elérhető a Project Gutenbergen.)

A Wikipedia rendszeresen kínálgatja az összehasonlítást Jerome K. Jerome regényeivel, de kevésbé aligha tudnék egyetérteni. Az egyetlen hasonlóság, hogy mindkettő a múlt század elején játszódik, amikor Angliában kezdett elterjedni a kerékpár — ez azért elég bágyadt összehasonlítási alap, még akkor is, ha mindkét regényben sok a humor.

A Három ember kerékpáron lényegében humoros történetek kedves gyűjteménye, gondotalan, jómódban élő főhősökkel, akik túrázgatnak egy kicsit Németországban. A The Wheels of Chance egy szegénynek is nevezhető (férfi) bolti asszisztens és egy naiv fiatal lány sorsának rövid összefonódásáról szól. Mindketten Dél-Angliában vannak és kerékpáron, az éves szabadságát töltő fiatal férfi pár napra pártfogásába veszi a naiv, fiatal lányt — hogy aztán mindketten kapjanak egy kis esélyt arra, hogy változtassanak az életükön.

Sok szempontból amúgy brilliáns regényről van szó. Wells zseniálisan és tudatosan változtatgatja írói énjét — néha mintha fizikailag is jelen lenne a történetben, néha kifejezetten íróként van jelen, aki még a regényírás bonyoldalmaiba is beavatja az olvasóit. A cselekményszálak remek ritmusban váltogatják egymást, a feszültség megfelelő szinten tartását pedig a cselekmény tempójának mindig a szükséges szinten tartása segíti. (Tulajdonképpen a regény dinamikája is olyan, mint egy bickliúté: a könnyebb részeken elkalandozik egy kicsit a figyelmünk, a nehezebb részeken felfokozódik az események koncentrációja.) Érdekes az is, hogy Wells kifejezett antihősöket választott főszereplőnek: nem túl okos, nem túl rátermett, a szürke tömegből tulajdonképpen sehogyan sem kiemelkedő egyéniségeket. Szeretni azért lehet őket, mert náluk — legalábbis Wells szemszögén keresztül — az angol társadalom nagyon sok reprezentánsa sokkal antipatikusabb.

Angolul amúgy elég nehéz olvasmány, mivel Wells elég sokféle akcentust mindenféle gátlás nélkül egy az egyben beleír a történetbe — ettől persze mindegyik szereplő hitelesebb lesz, de nem éppen egy gyakorlóolvasmány szintű szöveg a végeredmény. Magyarul a Szerencse kerekei címmel jelent meg, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható — így belepillantás alapján nem túl zseniális, de azért elfogadható fordításban.