A ma estére esedékes agysorvasztás mellett gyorsan írok egy kicsit a tegnapról, amíg felforr a kávévizem.

Először is: tegnap volt a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte.

Én is csatlakoztam az elitklubhoz — egy kolléganővel ebédeltem meg kávéztam együtt, aki nem mellesleg éppen a minap mentette ki a petprojektemet, fáradságot nem kímélő, zseniális jogászmunkával a süllyesztőből. (Ha ő nincs, kínos telefonbeszélgetéseknek néztem volna elébe, talán a főnököm is kiborult volna és lehet, hogy én is kizökkentem volna zen-buddhista mosolyomból, amit pedig minden reggel magamhoz veszek, amikor elindulok a Céghez.) Elmesélte, hogy volt egy kortárs művészeti kiállításon, de úgy mesélte el, hogy rögtön első alkalommal bemutattam egy igazi, hamisítatlan, Trychydts-féle nevetést, de egy olyat, amiért a jobb bulijaimon pontokat osztogattak egymásnak kedves barátaim. Amúgy elég nagy pangás volt, lévén az én területem mindig akkor pang, amikor mindenki más behal a hivatalban — most is lapátolt mindenki ezerrel, én meg már elég mélyen kapirgáltam a prioritáslistámon valami feladatféle után.

Nem baj, így legalább 16:30-kor elstartoltam a fotózásra. Előtte találkoztam Baluval, ráadásul mire megjött, majdnem a végére is értem a Henry James féle szörnykönyvnek is. Ezt is jó jelnek tekintettem, mert ennyire már régen untam olvasnivaló könyvet, ehhez képest a Lost World egy Nebula-díjas remekmű volt. Elementünk, vettünk nekem kólát kis és nagy kiszerelésben, meg némi diétás zsömlét, hogy ne forduljak le a székről fotózás közben.

Ami egyébként elég fárasztó volt a végén már a fülemen folyt ki az agyvelőm, mindenki irdatlan magasra tette a lécet körülöttem, nem is biztos, hogy sikerült megugranom, de azért majd próbálkozom. Összesen olyan 200 kép lett a végeremény, ebből olyan 80-100 lehet az enyém, de Balu nagyon nézett, amikor mondtam, hogy én olyan 6-7 jó képet szeretnék kihozni belőle. Még csak belepislantani tudtam, amikor a többieknek kiexportáltam jpg-be, még jó, hogy holnap szabin leszek, így talán arra is tudok majd egy kis időt szánni.

Elindultunk hazafelé a balzsamos tavasz estében, fáradtan, ámde megelégedetten. Baluék úgy döntöttek, hogy olyan frissek és kipihentek, hogy majd csak az egy órával későbbi vonattal mennek haza. Így aztán feldobtuk szépen Nórát a HÉV-re, én meg indultam hazafelé, agysorvasztani, ők meg mentek aludni a vonatra. Remélem, elérték a csatlakozásukat.