(Elérhető a Project Gutenbergen.)
Hogy a legsokkolóbb felfedezésen kezdjem: az általam is olvasott, 1991-es magyar változat nem teljes. Több oldalas részek hiányoznak belőle, ráadásul nem is mellékes részek, hanem olyanok, amelyek itt-ott szépen lekerekítenék a sztorit. Nehéz erre magyarázatot találni, a filológiai nyomozgatásnak pedig most nem adottak a feltételei, de azért mindenképpen furcsa.
A regény amúgy a Három ember egy csónakban című regény „folytatása”; a temzei csónakos kirándulás után most egy németországi kerékpártúrára kísérhetjük el a három (már nem is annyira) fiatalembert, a múlt század elején. Egy fantasztikusan humoros útiregényről van szó, soha nem tudhatjuk, hol kezdődik a paródia és hol végződik a valóság — mindenesetre egy nagyon kedves és érdekes kis montázs, ha másról nem, hát arról, milyennek lehetett elsütni a korabeli Németországot a korabeli angoloknak.
Nyelvileg is sokkal jobb és kifejezőbb, mint a magyar fordítás; nem vagyok persze műfordító, így el sem tudom képzelni, van-e egyáltalán módszer például a skót tájszólás érzékletes visszaadására. Persze ez nyilván nem tűnik fel sokaknak; nekem is csak azért, mert a magyar kiadást már sokszorosan ronggyá olvastam. Nem is ezért ajánlom mindenkinek, hanem mert ez a világ egyik legviccesebb regénye.