Olvastam, hogy Lem Fürdőkádban talált kéziratának is ez a regény ihlette. Gondoltam, elolvasom.

Egy meglehetősen tipikus tizenkilencedik századi kalandregény, Antarktiszra vetődött hajótöröttel, őshüllőkkel benépesített világgal, és egy elég nyomasztó disztópiával. Az ide vetődött emberekből álló civilizáció ugyanis az önmegtagadásra és a halálimádatra épül — a hajótörött elsőtisztnek ebben a környezetben kell valahogy helyt állnia és életben maradnia. Ebben abszolút nem segít neki a tizenkilencedik századra olyannyira jellemző erkölcsi abszolultizmus és intolerancia, a fehér ember fensőbbrendűségébe vetett, igen magas hit. Manapság alighanem már egy elsőéves kultúrantropológus hallgató is jobban eligazodna. A főszereplő, Adam More viszont újra meg újra szó szerint képtelen ellenállni annak, hogy más kultúrkörben felnőtt emberek magánügyeibe beleavatkozzon, saját erkölcsi mércéje által vezettetve önkényesen gázoljon bele szent szokásokba stb.

A kidolgozott társadalomkép kezdetben abszurdan igénytelennek és inkoherensnek tűnik. Szépen lassan aztán kiderül, hogy inkább egy szatíráról van szó — csak éppen elég nehéz megszokni, ahogy a politikai szatíra keveredik a fő cselekményszálul szolgáló, vadromantikus szerelmi történettel. Mindennek egy háttértörténet ad keretet: néhány hajókázó gentleman megtalálja More kéziratát, és azt felolvassák egymásnak, miközben időről időre megvitatják az elhangzottakat paleontológiai, antropológiai, filológiai és stilisztikai szempontból. Kicsit szájabarágós ez így, de legalább segít távolságot tartani a helyenként ugyancsak nyomasztó történettől.

A bejegyzés trackback címe:
http://walled.trychydts.hu/index.php/2010/01/readers-log-james-de-mille-a-strange-manuscript-found-in-a-copper-cylinder/trackback/