Idén nem nagyon kell gondolkodnom, mi volt a meghatározó élmény, hiszen nyilván az iszonyatos mennyiségű szerepjáték. Ennyit még soha nem játszottam, ilyen alaposan kidolgozott világot még sosem csináltam, pláne nem használtam érdemben. Megjegyzem, ilyen rendszerességgel sem sikerült még játszanom sem soha. Kifejezetten örülök, hogy sikerült azért egy nagykorú játékot összehozni; viszonylag kevéssé emlékeztet az egész egy first person shooterre vagy egy rosszabb fajta cRPG-re.

A másik nagy öröm, hogy elkezdtem végre rendesen vagy legalábbis rendesebben fotózni: vettem könyveket a technikáról, alkalmazom, odafigyelek, rendszeresen szervezek fotózásokat szóval fejlődtem, van végeredmény és ez jó.

Olvasni sajnos nem olvastam annyit, mint amennyit szerettem volna, vagyis amennyit fontosnak tartanék, lévén, hogy a Google Reader-en megjelenő cikkek elolvasását nem tekintem „olvasásnak”, maximum információgyűjtögetésnek vagy gátlástalan geekeskedésnek. 2009 legjobb könyve számomra így is a Hitler lánya volt Csaplár Vilmostól; írni sajnos nem írtam róla. Ki tudja, hanyadszor, de ismét beletörött a bicskám a Maffia klubba.

Filmből gondolkodnom sem kell, mert bár rengeteg filmet megnéztem DVD-n és sokat voltam moziban, az Inglorious Basterds simán odakerült a nagy klasszikusaim, a Blade Runner, a Kill Bill és társai közé. Erről nem tudtam írni, annyira tele van szubtextekkel, annyira be van ágyazva mindenféle kontextusba, annyira sokfelé ágazik el és annyira sokféle interpretációt kínál. Majd nekiállok és írok valami hosszabbat. De annak is nagyon örültem, hogy végre kijött egy olyan Harry Potter adaptáció, amit százszázalékosan hitelesnek tudtam elfogadni: a Félvér herceget ráadásul, Petiék kezdeményezőképességének köszönhetően IMAX-ban néztük meg. Májusban láttam a Gran Torinót, amit ugyancsak nyugodtan nevezhetek egy meghatározó filmélménynek: pontos, precíz, abszolút meghatározó alkotás.

Zenét nem hallgattam újat, viszont sokkal többet hallgattam, mint tavaly. Most már nagyon imádom a Kill to get Crimsont Mark Knopflertől és újra felfedeztem a The Real Thing-et. További újítás, hogy készítek magamnak playlisteket, egyet futáshoz és immáron kettőt szerepjáték-tervezéshez.