Nekem ma van hétfő. Tegnap valami fura, átmeneti nap volt, amikor három és fél órát várakoztam a Hivatalban a földön egy sarokban üldögélve, és arra ébredtem fel, hogy egy mikroszkopikus emberke bámul a képembe tíz centiről, rezzenéstelen, búzakék szemekkel, és azt mondja: „alszik a bácsi”. Inkább csak mormogtam, majd barátkoztunk egy sort. Egyformán unatkoztunk ugyanis.

Szép pénzt nyertem volna, ha arra fogadok, ki találja ki az első minősíthetetlenül rossz poént az új influenzavírusról.

Éjjel főztem húslevest, pár óránként felébredve, kevergetve, kóstolgatva.

Utálom, ha reggel sötét van.