Ugyan a meglepetéskrumpliról én akartam jelenteni, de Try beelőzött. Hogyne lenne nyűgös az ember, amikor reggel a szokásos utálatos frontfejfájásra ébredek, ami azt jelenti hogy közel alig bírom kinyitni a szemem, annyira fáj a homlokomnál elől egy ponton jobboldalt egészen a fogamig bele nyilalva. Szóval ez egy elég egyedi módja a fontérzékelésnek: a fogakig ható fejfájás. Anyád! – körülbelül ezzel a gondolattal suhanok reggel dolgozni, mint a csiga.
Egész nap ilyen voltam, egészen addig amíg nem szembesültem a ténnyel hogy amikor fél ötkor mindenki kilő mint a villám, én még 1 órát rohadok az irodában egy 10 perces gyógytorna kedvéért. Ekkor a lelkesedésem kicsit alábbagyott… jobban mondta elérte a mínusz tízes értékhatárt, na ekkor közöltem Try-vel, hogy paprikáskruplira van szükségem az életbenmaradáshoz. Ő meg szabotálja ez irányú terveimet, én meg végelkeseredésemben méregzsákká válok, aki az egész világra dühös.
Átlépve otthon a küszöböt már kopog a szemem az éhségtől. Lélekben rágyúrok a beharangozott zöldbabpörköltre, elvégre azt is nagyon szeretem. Try megkérdezi tőlem hogy kérek-e vacsit. Ó, hogyne! Aztán utána vánszorgok a konyhába, és mint akit egy vödör hideg vízzel öntenek le úgy tér vissza belém az élet a perc tört része alatt. A gázon ott gőzölög egy nagy adag paprikáskrumpli, pont úgy ahogy én szeretem, isteni finomat, tökéletesen. Try próbál szedni, míg én az örömtől majd kiverek mindent a kezében. A siker 100%-os, a vacsora szintúgy!

Ez a suli már megint hatással volt rám. Ugyan kicsit máshogyan mint legutóbb az ELTE, mert ott inkább azért kezdtem bele sok más dologba, hogy legyen indokom arra, mért NEM tanulok, most meg inkább ihletet kaptam. Nem is baj.
Volt egy üres papírlap, aztán az már nem üres, ugyanis egyre több minden szerepel rajta. Dolgok, amik érdekelnek, amiket meg akarok tanulni, el akarok sajátítani. Szóval jön ez a suli, a részvételt 48 másodperc alatt döntöm el – az utolsó utáni pillanatban – és másnap reggel már az iskolapadban ülök – legnagyobb meglepetésemre régi padtársam oldalán -, holott előző nap reggel még csak gondolatilag sem volt betervezve hasonló. Mondja valaki hogy nem vagyok spontán!
Aztán eljön az első két tanítási nap, és a környezet (még ha az akár egy tanár nyaklánca is) olyan inspirálóan hat rám, hogy lavinát indít el bennem, és rájövök hogy mennyi minden érdekel, mennyi mindent szeretnék… ötvösség, cukrászat, varrni sem ártana megtanulni egy hangyányit jobbat, formatervezés, képgrafika, smimnktanfolyam… blugyblugyblugy… elsüllyedt. Mindegy, ami késik… majd megvárom amíg a sok új impulzus hatására felbugyogó vágyálmok kicsit leülepednek, és akkor meglátom mi az, ami igazán érdekel. Pl. nekem kezd gyanús lenni a cukrászat iránti egyre nagyobb vonzódásom.