Hú, hát ez az egyperces élménybeszámolós style itt nagyon megtetszett nekem, úgyhogy most szemrebbenés nélkül lemajmolom, ugyanis én kvázi azért nem írok, mert túl sok minden történt körülöttem az elmúlt időszakban.

Munka

Komplikált.

Állóvíz

A fentiekből kifolyólag több állóvíz is van. Ilyenek a legutóbbi projektek kidolgozása, mint pl fotófeldolgozás. Valamint a lépés hogy közelebb kerüljek a volánhoz… jelenleg stagnáló fázisban van, remélem nem sokáig.

Mozgóvíz

Hirtelen felindultságból egyik percről a másikra azon kaptam magam, hogy osztályfőnököm van, évnyitón ülök az iskolapadban, és épp a diákigazolvány igénylő formanyomtatványt nyomják a kezemben, és a tűzvédelmi tájékoztatót kaparom alá, amikor konstatálom a legmegdöbbentőbb tényt, hogy a padtársam nem változott. Ő megint csak Neridna, akár negyedik gimiben. Az a Neridna akivel nagyon-nagyon jóban voltam, és akivel pár éve már nem tartottuk a kapcsolatot. Azért ez úgy látszik mindkettőnknek kimaradt mert derekasan megörültünk egymásnak. Ja, hogy mit tanulok? Hát őőő… azt amit mindig is szerettem volna: grafikát.

Bingó

Nem volt még film, amit háromszor néztem volna meg moziban. Olyan film meg pláne nem volt, amit negyedszerre terveztem volna megnézni a moziban. Drága Tarantino, köszönöm hogy kipattant agyadból ez a remekmű, amihez hasonlóval oly régóta nem találkoztam! Egészen vesébe markolóan humorosnak, és remeknek találom a Becstelen brigantykat. Minél többször nézem meg, annál jobban élvezem. Láttam-e már ehhez hasonló filmet? Ezt most nemigen tudom feleleveníteni…

Anya főztje…

Az anya főztje mindig az marad. Anya nem tud olyat főzni, ami nem finom. Még akkor is finom, ha azt állítja hogy egészen olyan mint a pörkölt, csak épp teljesen más. Az íz perfektális. Most kár is szerénykednem, mert be kell vallanom hogy elég jól főzök. Legalábbis ha megálmodok egy ízt, azt azért elég pontosan megalkotom. Talán az egyetlen gyenge pontom az hogy a sóval kicsit bőkezűen bánok… dehát van a mondás a sóról, meg a szerelmes szakácsról… szóval azt anyától tanultam, hogy nincs recept, amit betartanék. Mindig azt rakom az adott ételbe amiről úgy érzem hogy odavaló, és mindig annyit rakok bele, amiről úgy érzem épp elég…

Balaton, nyár…

A nyár az mindig egy gyenge pontja volt az évemnek. Az elmúlt években kifejezetten utáltam. Ez az idei viszont valami egészen elképesztően zseniálisra sikeredett. Ebben valószínűleg nagy szerepet játszott az is hogy meglepően sűrűn jártunk nyaralni. Leginkább a Balatonra. Éppen hogy jött ki: volt hogy csak strandoltunk, volt hogy vitorláztunk, de még egy utolsó látogatás is belecsusszant így búcsúzóul egy esküvő kapcsán, ahova ugyanis fotósként lettünk odarendelve. Try-vel kitaláltuk hogy előbb leautózunk, és majd elszórakoztatjuk magunkat a parton. Azért rendesen meglepett, amikor minden várakozásunkat felülmúlóan egy kis bolyongás után egy ingyenes – egészen tetszetős – strandon találtuk magunkat. Főleg azok után, hogy pár hónappal ezelőtt fejenként ezer forintot adtunk ki egy siófoki strandolásért, hogy valami turista centrikus helyen atomra csalódjuk magunkat. Szóval ez így kellemes meglepetésként ért minket. Úgyhogy még elbúcsúzhattam a Balatontól, amit garantáltan gyakrabban látogatunk majd, és elkattintottam életem egyik legjobban sikerült esküvői fotózását – képfeldolgozás folyamatban, töménytelen mennyiségű giccs garantált.