Aki ismer, az nyilván tudja rólam, hogy nagyon szeretek nyárson szalonnát sütni. Sajnos erre eddig sokkal kevesebbszer volt lehetőségem életem során, mint ahányszor szerettem volna, évenként max. egyszer-kétszer nagymamám telkén, azt slussz. Persze tudom én, hogy nem lenne ezt olyan nagyon nehéz megszervezni valami kirándulóhelyre sem, de azt hiszem, túlságosan félek attól, hogy lángba borítom az aktuális hegyoldalt, semminthogy élesben is ki merjem próbálni.

Amióta ismerem Kathyt, persze némiképpen rózsásabb az életem, ha lelátogatunk hozzájuk és nem szakad az eső, akkor rendszerint van szalonnasütés is a kedvemért, amit nem győzök eléggé értékelni. Amikor meglepetésből ugrottam le hozzá, akkor is csináltunk ilyet, kettesben, annak már komoly romantika-értéke volt.

Másik szalonnasütő-hellyel rendelkező barátom Balu, de tizennégy év alatt mindeddig egyszer sem került sor arra, hogy én is ott legyek. Vagy nem is hívódtam meg, vagy meghívódtam, de aztán mégsem tudtam elmenni… szóval nem igazán akart összejönni a dolog. Pedig tényleg imádom a sült szalonnát, de persze gázon szalonnát sütni, az már nekem is túlságosan puhány dolog.

Aztán múlt előtti héten jött a telefon, hogy van-e kedvem két egymás után követő pénteken szalonnát sütni. Naná, hogy volt, igaz ugyan, hogy az első alkalommal délutánra kreatív programom volt, de hát szalonnát úgyis sötétben sütnek az emberek. Lényeg a lényeg, hogy péntek este már én is ott voltam Baluék újdonsült házának kapuja előtt, enyhén szédelegve az éhségtől, de azért nagyon reménykedve. Ahogy tapogattuk az útvonalat a kert felé, a konyhában találtunk némi aprósüteményt, abból csipegettünk is egy kicsit, aztán belevetettük magunkat az eseményekbe.

Meglepően sok embert ismertem, tulajdonképpen csak ketten voltak, akiket csak hallomásból. Tök szuper volt a hangulat, itt láttam először, hogy egyesek képesek a szalonnájukat sörrel locsolgatni (én személy szerint egyelőre maradtam a konzervatív módszereimnél), de így is tök jó volt. Zsófiék nagyon első osztályú vendéglátók voltak, a kaja is zavarbaejtően is nagy mennyiségben állt rendelkezésre. Még fotózgattam is egy kicsit — újabban eléggé leszoktam erről, de most, amikor kedvem támadt egy kis nagyüzemi nosztalgiázásra, rájöttem, hogy egészen hasznos tud lenni, ha az ember kattogtat a bulikon. Úgyhogy mostantól sokkal többet fogok kattogtatni, az tuti.

Ha minden igaz, folyt köv jövő héten, ha minden igaz, a terep és a helyi szokások nagyobb ismeretében most már mi is bekészülünk majd némi meglepetéssel.