Ezt már anno vizsgák idején is nagyon bírtam. Az ember teljesen be van táblázva. Reggel nyolca elmegy dolgozni, aztán munka után tanfolyam este nyolcig. Persze munkában lelkiismeretesen elvégzi a feladatát, és persze a tanfolyamon is végig jegyzetel, és figyel. Közben azokban a rövid szünetekben amíg szusszan egy kicsit, elábrándozik arról hogy hétvégén miket is fog majd csinálni. Szépen terveket szövöget, aztán eljön a hétvége és paff neki. Nettó döglés. Pedig még csak nem is ezt tervezte.

Aztán amikor a vasárnap úgy tűnik, hogy olyannyira nettó döglésbe fog torkollani hogy talán még az ágyból sem leszek hajlandó kikelni, akkor Try megkérdezi tőlem mihez lenne kedvem, mire én gondolkodás nélkül benyögöm, hogy strandolni ahhoz lenne kedvem. Fél óra múlva már strandcuccokkal felszerelkezve suhanunk a metróval a Dagály felé. Újabb fél óra múlva pedig már fülfájásig szelem a vizet, míg Try kalandot tervezget a parton. Én pedig próbálok legalább haloványan megvalósítani valamit a hétvégi terveimből. Például pont azt hogy valami olyant csinálok, ami legalább hírből emlékeztet arra hogy állóképességem, és izmaim vannak. Ez utóbbiban nem vagyok egészen biztos, az előbbiben is csak annyira hogy reggelente csak elevickélek valahogy a metróig. Ezen akárhogy nézem sürgősen változtatni kell.

Kilubickolok a partra hogy jól összevizezzem Try-t. Aztán elugrom, hogy némi Hot-dog-ot zsákmányoljak kettőnknek, mire visszatérek Try új elfoglaltságot talált. Aprópénzeiből csinált idővonalat. Szépen időrendi sorrendben elhelyezte őket a pokrócra, aztán kaján vigyorral invitált hogy találjam ki melyik pénzérme mikor készült vajh. Mivel engem az ilyen dolgok felcsigáznak, hát találgattam is. Természetesen rosszul. Nem vészesen rosszul, de nem is vészesen jól. Aztán persze belelkesülök, úgyhogy szépen én is kiszórom tetemes mennyiségű apróimat. Azt is kirakosgatjuk. Aztán összedobjuk a pénzeinket, és csinálunk egy összesítést. Nincsenek pl. 1998-2001 közötti érméink egyáltalán. Merengés hogy ki volt akkor kormányon… aztán továbbszövögetve hogy az MNB elnöke ki volt… végül konzekvencia hiján, összekeveredett pénzeinken testvériesen megosztozunk. Én még megmártózom utoljára a 31 fokos vízben, aztán pakolunk és irány haza. Ez volt egy spontán strandolás.

Más: egy bizonyos papír megszerzéséhez keresztül kellett mennem egy orvosi vizsgálaton. Amolyan rutin alkalmassági. Bemegyek. Orvos kezet nyújt, mire én meg felé a kitöltött orvosi papírt, persze aztán a kezem is. Bemutatkozás. A lapról elolvassa hogy grafikus vagyok, aztán már mondja is, mielőtt még hozzám érne: „grafikus… hmm… fáj a háta, mi?” – ööö… tulajdonképpen igen. Egy ideje nagyon. Már orvoson is gondolkodtam ez meg leolvassa a foglalkozásomból a hátfájáomat. Oké. Ez vicces. Legalább színtévesztő nem vagyok, és szemüvegre sincs szüksége sasszememnek továbbra sem.