Nekem is volt egy pár fiú barátom. Sőt, szex után se gondoltuk hogy több lesz köztünk… – viccet félretéve csak egyetérteni tudok az előttem szólóval. Nekem kifejezetten sok fiú barátom volt. Sőt a legjobban az ilyen szívügyeket is velük tudtam megbeszélni fesztelenül, de ehhez kellett hogy sokat mozogjunk egy körben. Aztán jött valami beszédtéma, amit épp csak egymással tudtunk megvitatni, aztán már beszélgettünk. Aztán összebarátkoztunk. Nálam mindig így jöttek ezek a barátságok. Sosem gondoltam, hogy nekem most direchte barátkoznom kéne…

Amit szerintem – saját tapasztalat alapján – érdemes tudni: ugyanúgy nem szeretik az emberek, ha úgy viselkednek a másikkal, hogy így teljesen nyilvánvaló „én-most-szeretnék-veled-barátkozni”, mint ha valakivel össze akar jönni az ember és nyilvánvalóan úgy viselkedik, hogy „én-össze-akarok-veled-jönni”. Szerintem a barátkozás nem ilyen direkt dolog. Úgyis barát lesz két ember, ha úgy hozza a helyzet. De ha már mégis valakinek direkt a barátságát keresed, annak – ahogy Try írta – egyértelművé kell tenned (viselkedéseddel) hogy a legcsekélyebb mértékben sem akarsz tőle többet. Ha meg van rá az esély hogy azt hiszi, hogy nyomulsz rá, azzal simán félrevezeted. Egyrészt ha ő nem akar tőled semmit, és mégis azt hiszi hogy te akarsz, azzal elijeszted. Ha meg nem akarsz tőle semmit, és ő mégis azt hiszi hogy akarsz, és ő akarna is, akkor meg pofára esik. Egyik sem jó helyzet.

Erre a lefekvésre meg: nekem szinte csak  olyan barát barátaim voltak akikkel sosem szándékoztam lefeküdni. Akkor én defektes lennék? :) Akikkel le akartam feküdni azok a pasijaim lettek, nem a barátaim…