Nem lévén plázacica néhány alapszabályról hajlamos vagyok megfeledkezni. Most épp olyan helyzetben vagyok hogy semmim nincs. Szinte mindenből új kell. Új cipő, még egy bikini, új táska, új ruhák, etc… Chloénak is voltak elképzelései néhány új dolgot illetően, így a vasárnap esti pofára esés után csütörtökön visszamerészkedtünk a tett színhelyére.

Chloéval megbeszéltem ha odaérek hívom. Hát hívom is. Kicsöng, kicsöng, kicsöng… persze nem veszi fel senki. Egy hang a nevemet kiáltja a hátam mögött. Hmm… a nevem stimmel, de ez nem Chloé hangja az szent. Megfordulok, és valóban. Nem Chloé, hanem Bridget, egy régi közös ismerősünk áll előttem csibészes rövid hajjal, én pedig nagyon megörülök neki, mert már vagy ezer éve nem láttam. Hát el is újságolom neki hogy épp Chloéval jövünk vásárolni, csak hát ő meg nem veszi fel a telefont, mire Chloé egyenesen szembesétál velünk. Hát ha  már így összegyűltünk nyilván a vásárlást is együtt folytatjuk tovább. Boltról boltra járunk, egy Coffeeshop Companys szünettel egybekötve. Ez egy epres smootiest jelent, de belekóstolva Briget egzotikus trópusi smootiesába legközelebb inkább én is olyat kérek. Vásárlást folytatjuk. Sajnos az idei felhozatal minden kiárusítás és akció ellenére silány. Vásárlás során a következő szabályok fogalmazódnak meg bennem:

• legközelebb balerinacipőben jövök, mert fél percenként sarut kötözgetni egy idő után kimerítő, ha célunk között szerepel a szandálvásárlás
• könnyen le fel vehető ruhák (múltkor ingben jöttem, ami a ki-be gombolások miatt volt marha irritáló)
• jobb ha leadsz az elképzeléseidről, mert olyan táskát/bikinit/szandált úgysem találsz, amilyent szeretnél
• ne röhögd ki a barátnődet, amikor aggodalmaskodik hogy 4 óra kevés lesz. 4 óra igen is kevés hogy bejárd az összes boltot, amit szeretnél!

És – bár nem vagyok büszke rá – de úgy leordítottam a Tescos pénztárost, hogy az egyik csokimat le sem blokkolta. Legközelebb higgadt maradok, és inkább az üzletvezetőt hívom. De szerintem akkor sem normális hogy amíg az előttem álló kevés holmit vásárlóval végez, addig 13 másik kasszánál 20 emberrel végeznek a pénztárosok fejenként. Ha lajhárokat importálnának, az első napjuk lenne a Tescoban, akkor is előbb végeztem volna. A cérna amúgy ott pattant el nálam, amikor a kisasszony rámnézett, és megkérdezte a következőt: „- nem tudja mennyibe kerül ez a csoki?”

Hmm… amúgy úgy látszik rákaptam a péksütis reggelire. Kókuszos csiga (még meleg volt :)), egy tökmagos pogi meg egy joghurt volt terítéken. Jól esett!