Vizsga előtt

Trychydts | | | 2009., június 06., 7:00 | | |

Van még egy kis időm, mielőtt ellovagolnék Nyelvvizsgába, hát pötyögök egy kicsit gyorsan.

Kissé uncsiak már ezek a lanyha vírusfertőzések, amik pár havonta elővesznek: hol megmagyarázhatatlan hőemelkedés kerülget, hogy a megfázás+ jön rám, hogy a rohangászós fajta, amikor az embernek egész napra van programja és hányingere. Mindegy, most hős voltam, mert a betegszabim három napjából egyet ledolgoztam, egyiken bementem a munkahelyemre, úgyhogy nem vittem túlzásba a lazázást így sem.

Édesanyám egy sárga-fehér bicaj boldog tulajdonosa lett, erről nekem is eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem lenne rossz egy bicaj boldog tulajdonosának, lenni, tulajdonképpen akár járhatnék is így dolgozni, még bicikliút is van hozzá. A bicaj amúgy a postán jött, egészen meglepett, milyen olcsón is professzionálisan leszállítanak egy ekkora dolgot. Persze minden relatív. Kiderült, hogy a kis zug a lépcsőházban, amit édesanyám kinézett, egészen alkalmas lenne mondjuk csivava-tárolásra, de kis női kerékpárok már se keresztbe, se hosszába nem férnek bele.

Ismét elkezdtem a fotókritizáló oldalakon való részvételt, leginkább azon apropón, hogy egy kis plusz szakmai publicitást csináljak az immáron non-profit működő fotós oldalunknak. A számításaim idáig beváltak a kritizálás metódusa viszont egy cseppet sem változott azon pár év alatt, amíg oda voltam. Sebaj, én ugyanakkor megtanultam normálisan fogadni ezeket a véleményeket, egy-két pozitív meghökkenést már sikerült is bevezetnem.

(Az oldal áthegesztése közben persze ismét belefutottam abba a problémába, hogy a CSS voltaképpen, minden látszat ellenére nem dokumentumleíró nyelv, hanem egy hatalmas kamukészlet, amivel az illúziót legalább meg lehet teremteni. Nem azt kell leírni, amit el szeretnénk érni, hanem azt, amiről tudjuk, hogy úgy néz ki, mint amit el szeretnénk érni. Néha egy kissé frusztráló érzés, mire az ember kitalál egy ilyen kerülőutat, most éppen benne is vagyok pár nem kívánatos kompromisszumban, és alapvetően nagyon várom már, mire lehet normálisan szöveget pozicionálni a honlapokon.)

Hó eleji fizumból (na jó, egy kisebb részéből) történelmi tanulmánykötetet vettem. Olvastam egy interjút a szerkesztővel pár hete, amikor a piacon álltam sorban nyers tejért, és annyira beette magát a fejembe, hogy elhatároztam: ezt mindenképpen megveszem. Amúgy is pont oda illeszkedik, ahol a legnagyobb lyuk tátong a történelmi ismereteimben, most legalább valami haloványlila segédfogalmam is van arról, hogy mi zajlott ötven-száz éve a közéletben.

Időnk lejárt, főhősünk egy hátizsáknyi szótárral elindul a jogi egyetemre, tanúbizonyságot tenni ékes angol nyelvtudásáról.