A helyzet változatlan. Az ágyba süppedős hullafáradt mélyalvások száma nő. Azt hiszem ezt nevezik a jól megérdemelt alvásnak. Mindenesetre a hivatalos munkahelyemen is rám bíztak egy feladatot, ami végre felkeltette az érdeklődésemet. Szeretek többszáz oldalas kiadványokat tervez és tördelni. Egész fellkesít. Hogy azért ne legyen minden cukozmázas, egy olyan feladatot is a nyakamba varrtak, ami ellen kézzel lábban tiltakozom, és egy kicsit viszket a bal fülem, ezért megvakarom… hogyan? Hát jobb kézzel hátulról… ja hogy nem így a legegyszerűbb? Az már senkit sem érdekel…

Mindenesetre ez a pörgés fura dolgokat hoz ki belőlem. Ma pl. egyszer csak azon kapom magam, hogy az American beauty zenéjét dúdolom, aztán belém fészkeli magát az érzés hogy most azonnal meg kell hallgatnom… az egész albumot. Nincs választásom… most albumot hallgatok. Marha jó!

Még pár szó az időjárásról. Idejét sem tudom már hogy mikor élveztem ennyire utoljára egy nyarat. Ujjatlan kisruhában vidáman, se melegem se hidegem… pont jó. Az idő kellemesen meleg, viszont ritkák az izzasztó párás napok (amitől nagyon tudok szenvedni). A szél pedig kellemesen hűvős. Egész élveztem ma reggel munkába jövet a sétálást. Sőt! Tegnap is fodrász után este nyolc körül mentem haza, és nem akaródzott buszozni. Inkább hazasétáltam. Reggelente meg – remélem Try – legnagyobb örömére ugyancsak sétálunk a metróig. Nem is tudom mi bújhatott belém, amikor kitaláltam ezt a buszozás mizériát… :)