Kiskoromban a körtelé volt a sláger. Aztán rászoktam a narancslére, mert az 100%-os volt és finom. Most a baracklé a menő. Sokat gondolkodtam már rajta hogy vajon az ilyen változásoknak mint pl. kedvenc ital megváltozása, vagy az írásom megváltozása mennyire függ attól, hogy változott a személyiségem. Vagy változott-e, vagy kapcsolatban van-e egyáltalán a két dolog. Mindenesetre azt azért kijelenthetjük, mint ahogy azt a hétvégi lakótelepi egészségmegörző sétálgatásunk közben is kifejtettünk (Try-vel), hogy a több mint 3 év alatt azért eléggé átformáltuk egymást. Mégis úgy érzem, hogy mindkettőnknek a javára vált. Én legalábbis bátran mondhatom hogy nekem igen. Ha már csak feleannyira is vagyok felelőtlen és könnyelmű mint 3 éve, akkor már megérte.

Karácsonykor nagy elánnal vetettem bele magam az édes életbe… kb. nyakig. Ajándékgyártás címszó alatt született a kezem alatt kókuszos bonbon (fehér- és étcsokis), marcipános bonbon, és narancsos-chilis. Marhára élveztem a gyártását, meg hát amúgy is imádok esztétikus és finom dolgokat gyártani. Azóta már kereszül rágtam magam egy kis szakirodalmon, és csak a megfelelő pillanatot várom, hogy ismét belevethessem magam, némi plusz tapasztalattal. Már arra vetemedtem, hogy még szilikonos bonbon formát is vettem. Aztán tegnap este Philengyék szóltak hogy útban hazafelé a farmról beugranának, hogy hozzanak némi háztájit. Bodzaszörpöt, és bio ribizlit. Mondtam nekik hogy látom szívesen őket. De amikor megjöttek nem csak a két üveg bodzát, és a vödör ribizlit nyomták a kezembe, hanem egy egész bonbon gyártó masinériát is! Hát majd ki ugrottam a bőrömből örömömbe. Csokiolvasztó, rács, kislapátizé, pálcikák, bonbon formák… minden megtalálható benne mi szemszájnak ingere. Philengy közölte hogy nem volt szíve ott hagyni a boltban. Hát jól tette. Ha én ott vagyok, én is megveszem.

Tulajdonképpen a londoni élmény beszámolómat már legalább egy hete megírtam, de valahogy arra még nem került sor hogy képeket válogassak hozzá, és felvarázsoljam netre. De ami késik… egy kicsit majd megerőltetem magam. Na nem mintha arról lenne szó hogy lopom a napot, merthogy megint amióta visszajöttem Londonból dolgozom. Dolgozom munkában, dogozom otthon… azért valahol szeretem ha a nyakamba zuhan egy csomó munka.