És tovább folytatódik a mozgalmas életkedv. Pénteken családi vacsora, de erről már Try írt. Aztán szombaton ő Csabival találkozik, de előtte még nosztalgiaként elugrunk az Infóparkban lefotózni – kis híján pont ugyanakkor – azokat a cseresznyefákat, amiket anno 2006-ban az újság címlapjára fotóztam.

Úgy látszik idén hamarabb virágzik a cseresznye. Én már rég végeztem, mikor még Try javában videózik, úgyhogy a gépemmel való szórakozással foglalom el magam.

Végül végigheveredem a fűben, és csak élvezem ahogy hullanak rám a szirmok. Try találkozójának időpontja közeledtével felkerekedünk, én egy darabon elkísérem őt aztán irány haza. Többek közt  tervbe véve egy körömlakkozást, egy hajmosást, és egy borsóleves főzést. Kicsit később félig lakkozott körmökkel, vizes hajjal, és egy félkész levessel a tűzhelyen Chloéval telefonálok, amikor is mondja hogy talán ne telefonon trécseljünk ennyit, hanem menjek el vele az IKEA-ba. Vicces de ha sétálhatnékunk támad, akkor egy bútorüzlet remek megoldás erre. A KIKA-ban is anno képesek voltunk eltölteni egy fél délelőttöt, úgy hogy két extra kényelmes fotelben heverésztünk végig – szinte vártuk hogy mikor szólnak ránk, de nem szóltak. Most is ücsörögtünk néhány helyen, végül fél kilenckor még beültünk az étterembe hogy megmutassam Chloénak milyen a világ legfinomabb svéd mandulatortája. Sajnos azzal nem számoltam hogy este fél kilenckor ilyeneket már nehezen mutogathatok neki, így beértünk egy répa illetve Chloé egy tejszínes tortával. Meg ittunk hozzá grapefruit, áfonya, és narancslevet. A grapefruit utolsó kortyát jól vissza is küldtem a pohár aljára. Sosem rajongtam a takonyállagú sűrű szmötyikért, amik egy nem jól felkevert oldott szirupos ital alján találhatóak. Mindenesetre Chloé nagyon tudta díjazni a rajzfilmbe illő jelenetet. Végül ránk telepedett valami megérzés, hogy talán nem ez a város első non stop bútorüzletháza, úgyhogy megérdeklődtük mikor zárnak. Hát most. Közben Try telefonál hogy végzett Csabival, van e kedvem találkozni vele. Odahívtam az IKEA-ba, úgyhogy végül onnan együtt indultunk haza. Aztán már nem is emlékszem mi történt. Asszem aludtunk vagy valami ilyesmi.

Másnap az én kezdeményezésemre reggel a városligetben sétáltunk egyet, de nem volt víz a mederben, ez eléggé lelohasztotta a kedvem. Aztán még beültünk egy cukrászdába süti-fagyi kombóra. Otthon el is nyomott minket a reggeli friss levegőn lét, úgyhogy jól be is aludtunk. Én ébresztgettem Try-t fél hat körül, hogy nem hétre vagyunk-e hivatalosak az édesanyjához? De igen, valami olyasmi. Úgyhogy gyorsan főztem neki egy kávét hogy észhez térjen és útra kerekedtünk.

Most meg ma reggel van. Én meg mindhárom szabadnapomon olyan őrült korán keltem hogy megdöbbentő. Egy másik bejegyzésben majd értekezem Miskolctapolcáról is. Napok óta az jár a fejemben, pedig előttünk van még egy Soproni, és egy Londoni kiruccanás is. Azt hiszem túl belelovaltam magam ebbe az utazásszervezésbe. Ha egyszer az ember elkezdi, nehéz abba hagyni…