Soproni móka gin toniccal

Trychydts | | | 2009., április 25., 15:52 | | |

1 Trackback

Becsekkolunk a szobába, felhurcolkodunk, majd két perc múlva ballagok is vissza a portára: hogyan kell felkapcsolódni a wifire? Mr. és Ms. Geek megérkezett. Régebben még törődtünk vele, hogy egy-egy ilyen nyaralás médiaböjt is legyen egyúttal, most két laptop figyel az ággyal szemközti kis asztalkán. Mondjuk, amióta netbookom van, szentségtörésnek is tartanám, ha számítógép nélkül utaznék.

Sopron elég cool hely egyébként, még réges-régen jártam itt, gyerekkoromban, amikor Kőszeg volt ugyan a nyaralás elsődleges célpontja, de ha már ott vagyunk, akkor elugrottunk mindenfelé. Most kifejezetten ide jöttünk, volt hát egy kis időnk magunknak is felfedezni a várost. Ami engem a legjobban meglep (persze, jó turisták lévén, az óvárosi részben lakunk és mászkálunk), engem az lep meg leginkább, mennyire össze van itt épülve a régi és az új. Házak hátsó udvara laza természetességgel nyílik egy római-középkori romkeverékre, házakat simán ráépítenek a várfalra, hogy aztán az ősrégi fal mögé TFT-monitorokat rakjanak. Kis átjárót alakítanak ki a különböző korszakokban felhúzott épületek mellett, hogy a sikátor végén egy kávézó legyen. Ezt már nyugodt lélekkel nevezhetjük eklektikának.

Tegnap este vacsi után — a kajára semmiféle panasz nem lehet amúgy, két étkezéssel simán elleszünk ma is, holott egész nap mászkáltunk-fotózgattunk — elsóhajtottam magam, hogy mennyire szívesen játszanám már meg végre egyszer az életben, hogy éjszaka elmegyünk valami bárba, és italok (sok ital) mellett beszélgetünk. Kathy rögtön vevő is volt az ötletre, a geekiai szokások értelmében néztem is a neten egy pubot száz méterre a szállodáról, azt nosza. Út közben felfedeztünk egy másikat is, de ide csak azután tértünk be, hogy kipróbáltunk a Rókalyukat. Itt viszont jó sokáig lehorgonyoztunk, sokkal profibb, hidegebb és citromosabb volt a gin tonic, és a személyzet is lelkesebb volt. Amúgy ez a hely annyira amerikai volt, hogy székek helyett nyergekben ülhettünk — ugyanis azt már tudtam, hogy én mindenképpen a bárpultnál szeretnék ülni. Az este végegyenlege amúgy hat gintonic volt, meg egy isteni, sűrű, cukrozatlan habos cappuchino volt; volt is bennem némi kellemes zsibbadás, mire visszaértünk a szobánkba.

Névnapomra headsetet kaptam, így még hi-techebb módon fogadhatom a hívásaitokat.