Kész!

Trychydts | | | 2009., április 07., 1:16 | | |

1 Trackback

Azt hiszem, nekem tényleg érdemes tanácsot adni. Még nincs egy éve, hogy Peti egy bulin azt ajánlotta, hogy indítsak fotós blogot, és lőn, a mai nappal hivatalosan is elstartolt. A tervek szerint Kathy elsősorban designeri, én pedig leginkább fotós tudományomat osztom majd meg a nagyérdeművel, már ha egyáltalán tudománynak lehet ezt nevezeni. Mindenesetre a jövőben a fotózás mellett észosztás is várható. Hogy egyszerűbb legyen a dolog, a fotókat persze ide is felteszem majd, de a rizsát, azt majd a Lectus blogon nyomom majd hozzája.

Semmi kedvem nem volt írni az elmúlt bő egy hétben. Ennek elsősorban két oka volt. Az egyik, hogy kicsit rám telepedett a depressziózis a munkahellyel kapcsolatban. Kaptam egy feladatot, amiről jeleztem, hogy kétféle színvonalon lehet tisztességesen megoldani. Én tördelő vagyok és nem grafikus, ha valaki professzionális designt szeretne a kiadványának, akkor ne velem designoltasson. Ezt persze titkolni sem szoktam. A melóhelyen viszont salamoni döntés született: csináljam én, az nem jár többletköltséggel, cserébe viszont legyen profin megdesignolva. Köszi. Végül ettől az elvárástól nagyjából sikerült eltekinttetni a belső megrendelői kört; cserébe előkészítettem a tárgyalásokat a profi grafikusgárdákkal, akik majd versenghetnek azért, hogy tervezzenek egy következő kiadványt. A mostani meg kimegy egy (a mellékfőnök számára) elfogadhatatlan, de immáron megkerülhetetlen átmeneti designnal.

Persze ez csak a nagyobbik probléma, mindemellé jön ezer kisebb is, szelektíves süket projektkoordinátorral, sok apró technikai nehézséggel, és a végletekig passzív, ám a buliban paradox módon nagyon durván érnintett partnerekkel. Ennek következtében a munkaidőmet hol tervezéssel, hogy stockfotó-, hol nyomda, hol pedig grafikus-vadászattal töltöm; tényleg külön öröm, hogy a munkám kilencven százaléka per definitonem tökéletesen értelmetlen és hasznontalan. Ha ez nem lenne elég, egy webdesign-projektbe is sikerült belebonyolódnom, szóval, amikor nem a kiadvány miatt stresszelek, akkor weblapot szerkesztek. Mivel most először kell mással is együttdolgoznom, minden dokumentációs tippet felhasználtam, amit Maulistól tanultam még anno. Self-dokumentált és általam is agyondokumentált kódot sikerült előállítanom, remélem, minőségi kifogás legalább ezzel nem lesz.

És ha már hazakeveredtem, akkor inkább a Lectus Photo/Design honlapját szépítgettem, illetve ugye a blogot terveztem. Ismét egy full blogot/honlapot kellett behegesztenem WordPress alá, nagyjából-egészében a semmiből, bár azért most már újrafelhasználhattam némi kódot az Elkerített Városból. Ennek ellenére azért volt pár kihívás, amihez — kellően megalapozott PHP-tudás híján — a netről kellett összekotornom a dokumentációt. Mindegy, most áll a dolog, remélem, nagy gond nem lesz vele egy darabig.

A hétvégén voltam a húgoméknál édesapámat köszönteni; ismét villantottunk egy citromtortát, illetve a fantáziadússág jegyében vettem neki valami extrább fekete teát az egyik bejáratott teaházamban. Christopher Prücsök továbbra is aranyos, illetve, ahogy fejlődik az agya, úgy egyre aranyosabb. Sikerült megint továbblépni a nagybácsi-elfogadási skálán: immáron a kezembe adja a labdát, nevet, ha csak egy kicsit is máshogy kapja vissza az előre megkoreografáltnál, odajön, ha hívom stb. A húgomék amúgy elég alternatív vendéglátást prezentáltak: elárasztottak minket eperrel meg pogácsával, aztán, amikor éppen kritikusra fordult volna a helyzet, gyorsan telefonos segítséget vettek igénybe, és megidéztek egy pizzafutárt a környékről.

Mi pedig turbó fokozatba kapcsoltuk a főzést Kathyvel. A napi görcsölde helyett hetente járok piacra, finomabb is meg olcsóbb is, ráadásul egy hétre előre kell gondolkodni. Így nem kell munka után vásárolni, mindig van itthon kaja, sőt, vinni is lehet belőle. Most pl. csirkepaprólék leves és töltött paprika várja full készenlétben az elfogyasztást, de a későbbi pánik megelőzésére már marinálódik a hűtőben egy szójás-ananászos karaj. És akkor a húsvéti vacsoráról, amit ismét szülői körben tervezünk elkölteni, még nem is beszéltem.