Ma az én kiadványomat osztogatták az új belépőknek. Olyan érzés ez, amelynek sosem múlik el az édessége. Mondjuk volt vele némi probléma, a Word szemlátomást még önmagával sem kompatibilis, amit még a tartalomjegyzék ámokfutása is megnehezített. Hogy miért száll szét egy ilyen, az áttekinthetőség szempontjából esszenciális alkatrész minden egyes megnyitáskor, azt nem tudom. Mindenesetre szolidan terjed az általam kitalált új tipográfiai design, ami végre némi ok arra, hogy sikerélményeket könyvelhessek el.

Új gépem van a munkahelyemen. Végre telepítettek nekem Indesignt. Az Indesign-telepítéshez először memória kellett, aztán kiderült, hogy a DVD-olvasóm valójában CD-olvasó. Az informatikus srác ezen a ponton adta fel, úgy érezte, akkor ahelyett, hogy minden alkatrészt átszerel, inkább hoz egy másikat. Beépített kártyaolvasó, ötször nagyobb memória, celluxozott ház. És persze az egyéni beállításaimnak fuccs, kezdhetem újra tanítani a szövegszerkesztőt és az e-mail klienst, de összességében véve azt hiszem, megérte a csere. És immáron hivatalosan is kiadványszerkesztő vagyok, lévén, hogy egyedül az én gépemen van Indesign.

Ma elhatároztam, hogy minden hónapban megpróbálok megcsinálni (kerül, amibe kerül) egy műtermi fotósorozatot. A múlt péntek is nagyon tanulságos volt Zsófiékkal, kitaláltuk itthon, hogy milyen világítást szeretnénk, és a stúdióban, teljesen egyedül meg is valósítottuk. Úgyhogy elhatároztam: most már tényleg itt az ideje, hogy rágyúrjak egy kicsit a modellfotózásra, ha már egyszer mindenkinek azt mondom, hogy ez érdekel.