Talán akad, aki emlékszik arra a steakre, amit Cypher fogyaszt a Mátrixban, amikor Smith ügynökkel tárgyal. (A kérdéses jelenet természetesen a Youtube-on is fenn van.) Minden vágyam az volt, hogy valami hasonlót fogyaszthassak egyszer én is. Az Igauana, édesapám törzshelye, elég jó steaket ad, de nem ebben a stílusban főznek, ott sokkal masszívabb a hús. A Friday’s volt minden reménységem, de eddig egyszerűen soha nem sikerült rávennem a szakácsot, hogy medium steaket süssön. Mindig hangsúlyoztam a pincérnek, hogy legyen szaftos, porhanyós, aztán mindig kikötöttünk egy nagyon isteni well-done változatnál. Ma minden eddiginél nyomatékosabb és konkrétabb lehettem, mert igen, igen, igen, kihozták nekem, felvágtam, és felvillant a hús természetes rózsaszínje, értékelhetőek voltak a hús rostjai, mégis zamatos volt és kellemes.

A bit closer to heaven, ahogy Max Payne mondaná.

Délután, mielőtt édesanyámmal találkoztunk volna, felültünk a West End tetejére bedobni egy sört közösen Kathyvel. Ez az egyik legkorábbi randink helyszíne, persze akkor még biztonsági játékot játszottam és nem volt merszem sört venni neki. Gondoltam, a Tonic-Schweppes Szőlő kombóból semmiféle sértődés és baj nem lehet. Így visszatekintve, azt hiszem bejött. Amúgy ez a mai alkalom elég mókásra sikeredett, tekintve, hogy épp országos lúzertalálkozó zajlott. Röhejesen öltözött, önnön coolságuktól maximálisan elszállt tinédzserek gyülekeztek egyre nagyobb tömegben. Komolyan bámultak maguk elé, a szabadságtól megrészegedve káromkodva, vagy ketten hárman lógva egy-egy nyomorult mp3 lejátszón.