Két kis cappuchino. Ennyire volt szükségem ahhoz, hogy ébren maradjak a munkaidő végéig. No nem mintha nem dolgoztam volna folyamatosan, írtam/olvastam, mint a kisangyal, ráadásul most nem is kifelé, hanem befelé, ahol sokkal nagyobb égés, ha vackot ír az ember. Ennek megfelelően figyelnem is kellett, megbeszélésem is volt, anyagokat kellett átnéznem, de valahogy csak nem akartam egyenesbe jönni. Lizzel ebédeltem, és ezúttal már sikerült ezt oldottabban abszolválni, mint egy fogadást az indonéziai angol nagykövetségen. Szóval történtek dolgok rendesen, mégis folyton azon kaptam magam, hogy még húsz másodperc, és elszundikálok.

Mindegy, a koffein átsegített a nehéz órákon, bár itthon is elég bágyadt voltam. Mivel a koffeinből már elegem volt, inkább engedtem Kathy nyomásának, és megnéztük a Predator II-t. Nekem tetszett, a holnapi játékhoz is adott némi ihletet. Hehehehe. Annyira adott, hogy utána még leültem kimodellezni valamit, amit eredetileg csak kamuzni akartam. Végül is csak háromszor kellett kiradírozni mindent, de aztán csak megszületett a kívánt válasz.

Egy ideje ismét villanyborotvával borotválkozom. Eléggé egy diszkont darab, fenyegetőztek is a boltban, hogy nem lehet hozzá alkatrészt kapni. Hát ez lehet, de ettől még megborotvál. Ehhez nincs szükségem alkatrészre. Így nem mászkálok borostásan dolgozni, bár A. ma azt javasolta, hogy nem csak újabb megbízásokat ad nekem, hanem egy vasalót is. Mondtam neki, hogy egyre jobban hasonlít édesanyámra, mire azzal védekezett, hogy én meg az öccsére hasonlítok. Végül megbeszéltük, hogy húsz négyzetméteren, konyhaasztalon nem annyira menő a vasalás, mint ahogy a vasalódeszka kerülgetése sem.

Vasalás alól infrastrukturális okokból felmentve.