Délutáni álom — Kathy nem volt itthon, hát ledőltem aludni pár percet, de egy kicsit mélyebbre sikerült a kelleténél. Ezek a délutáni álmok mindig nagyon szürreálisak.

Egész végig egy nagyon furcsa érzés volt, hogy mindvégig több szemszögből láttam a történetet. Részben, mint az egyik szereplő, részben pedig mint én, aki minden információnak a birtokában van. Tehát én láttam, hogy mindez mennyire groteszk, a szereplők viszont nem. Ráadásul az egyik szereplő én voltam, tehát volt egy mindent tudó, de testetlen és egy nem mindent tudó énem, de testtel is rendelkező énem.

Egy nőismerősöm — Szőkerita a jégről — elvállalt egy munkát. Egy rendőrségi oktatófilmben volt szereplő. Autóval ment egyik helyszíntől a másikig, ahol úgy csináltak, mintha megtámadná egy férfi, neki meg el kellett intéznie. De megrendezett volt az egész, annyira, hogy felülről nézni is lehetett: miközben lentről, ahol ő volt, minden úgy nézett ki, mintha a talajszinten lennénk, valójában egy óriási pince volt, nagyon hézagos tetővel; vasbeton pallókról sétálva lehetett nézni a jeleneteket.

Időnként Szőkerita fejében voltam, és tudtam, hogy elég fárasztó ez a sok verekedés. Időnként meg a „saját” fejemben, és ott meg azt láttam, hogy aggódom Szőkeritáért, mi lesz, ha az egyik jelenet nem csak megrendezett. Az egyiknél (egy konyhában) aztán nagyon elkezdett sikoltozni, én meg elhatároztam, hogy lemegyek és megmentem. Fejest is ugrottam egy lyukba, ami felülről egy vécének nézett ki, de kiderült, hogy csak egy makett az egész, még az ajtaját sem lehetett kinyitni. Felborítottam, erre begurultam egy szomszédos szobába, aminek sikerült kifeszegetnem az ajtaját. Ki is lőttem rajta, lelőttem a támadót — legalábbis az az énem azt hitte, hogy támadó, miközben a másik tudta, hogy ez csak egy gigantikus félreértés. Szőkerita meg csak nézett csodálkozva. Berúgtam az ajtót, rohantam, hogy megmentsem, erre jött még egy rendőr, aki le akart lőni gumilövedékkel. Azt is lelőttem.

Erre egy harmadik rendőr, a testtel rendelkező énem egy ismerőse odament hozzám, amikor éppen a fejében voltam, és azt mondta: Charlie, ugye tudod, hogy oltári nagy hülyeséget csináltál?

Mire én: miről beszélsz, ez csak egy film.