Unokatesós elő-karácsony

Trychydts | | | 2008., december 25., 0:47 | | |

A kedd délelőttöt a könyvárban tölöttöm, ha nem is menekülőben, de Kathy számára a lelki nyugalmat biztosítandó. Mivel imádok könyvtárba járni, így nagy áldozatot azért nem jelentett a dolog, pláne, hogy alighanem az összes bölcsészlány és bölcsészfiú a plázákban hemzsegett, így szabadon lézenghettem az olvasótermekben. Gondoltam, ha már ott vagyok, végzek valami érdemi mintát is, és adatokat gyűjtöttem Barrytown pár évtizedes történelméről. Még egy-két alkalom, és bejegyzés is lesz belőle. Utána elmentem az új szemüvegemért, majd édesanyámmal és Kathyvel megejtettük a második előkarácsonyi partit unokatesóméknál.

Azóta szervezzük ezt a találkozót, amióta ismét van normális melóm. Ha éppen nincs, akkor lényegesen kevésbé érzem magam képesnek arra, hogy proaktívan keressem a lehetőségeket a szocializációra — ha viszont van rendszeres munkám, akkor rögtön aktivizálom magam. Így is tettem, de akkor épp Gabe-éknek nem volt jó, megbeszéltük, hogy visszahív, amit aztán persze folyton elfelejtett… Karácsonykor viszont ugye muszáj összefutni, ha az ember egy kicsit is éreztetni akarja a másikkal, hogy fontos neki. Mentünk hát megint, kicsit őrültködtünk Zsóval és Lillel, akik továbbra is szeretnivaló, aranyos csiponyákok. Megmutatták Kathynek az új akváriumot, mint akavarista az akvaristának (hamarosan ugyanis mi is gazdagabbak leszünk pár köbméter vízzel meg pár gramm hallal), bemutatták, milyen brutálisan bánnak a plüssállataikkal, mondtak mindenféle vicceseket. Utána bevonultak tévézni, és a felnőttek egymással is tudtak egy kicsit beszélgetni, az Anna-féle kellemesen házias vacsora romjai felett.

Hogy fan mivoltomat tudatosítsam mindenkinek, akinek csak tudtam, Podmaniczky Szilárdot ajándékoztam. Az elsődleges célközönség persze az unokatesóm volt, aki zsenge fiatalkoromban elég markáns hatással volt az én olvasási szokásaimra — például neki köszönhetem, hogy van paperback Poe-összes a polcomon, de azt is, hogy elolvastam egy rakás Poe-t eredetiben. Így, amikor mondta, hogy Podmaniczky neki ismeretlen, akkor szabályosan felvillanyozódtam — végre vissza is adok valamit a kölcsönből.

Amikor Anna ajándékát vettem, némi bizonytalanság azért volt bennem, nem tudtam, hogy a “sószappan” (szappan alakú kristálysódarab) mennyire válik majd be ténylegesen. A Kölökön és az Annán végzett emberkísérletek után immáron bizton állíthatom: pontosan olyan jól fogadták, mint amennyire jó ötletnek tűnt vásárláskor. Ajánlom mindenkinek, aki fürdéstudatos mamákat szeretne becélozni.