Délután négy. Ez azt jelenti hogy még fél óra van hátra ebből a szörnyűséges munkaidőből. Reggel meséltem Olginak miért mindig ilyenkor megyek szabira. Mert leáll a cég, és itt ülünk napi nyolc órán át a semmiért, és majd meghalunk a semmittevésben. Na ettől kiver a frász. Mint pl. ma is… nem tudom csináltam-e egyáltalán valamit a netezésen kívül. De hát a cégek ilyenkor már nagyon kezdenek inaktívak lenni. Én holnapután megyek is, és vissza se nézek januárig. A reggeli értekezleten be is jelentettem, amikor a főnököm megkérdezte hogy van-e még valakinek valami mondanivalója:
– Igen, nekem! A szabadságom alatt vidéken leszek… és térerő sem lesz, de ha véletlenül lenne akkor még az is elképzelhető hogy egy másik országban vagyok, és onnan telefonálni ugye drága…
A célzás telibe talált. Mindenki élvezte :). De hát jellemző… tavaly pont ugyanez volt. A két srác tartotta a frontot amíg nem voltam, és a főnököm beakart hívni, hogy szükség van rám. A srácok úgy beszélték le róla, hogy vidéken vagyok, sajnos nem tudok jönni :D. A pláne pedig az, hogy valójában semmi olyan nem volt amit ne tudtak volna nélkülem megoldani.
A karácsonyi parti pedig viccesen alakult. Egyrészt nagyságrenddel jobb volt mint a tavalyi, másrészt idén én is megkaptam a pénzzel bélelt kis borítékomat. Aztán meg rövidebb is volt a buli. A kaja valami észvesztően isteni. Két fogás után tele voltam, pedig ha a szememen múlik végigzabálom az egész svédasztalt. Maradtam tehát a mini töltött káposztánál, és a libamájjal-bébispenóttal töltött jércemellnél cézársalátával.
Két pillanat múlva ott ült mellettem a vezérigazgató. Akitől valamilyen rejtélyes oknál fogva mindenki retteg. Aki 300 ember legfőbb főnöke. Le ül mellém a padra. Én sosem tudtam vele kapcsolatosan hogy honnan ez a nagy rettegés tőle, ugyanis velem mindig kedves, és jó kedélyű volt, no meg barátságos. Most sem mutatta meg más oldalát. Kedvesen anekdotázni kezdett, mesélt a cég első lépéseiről, hogy meg van hatódva az alkalmazottaitól, és hogy milyen büszke a cégére. Hát szerintem igazán rendes pasas, kár is tovább ragozni! :)
Szóval a tavalyi bulihoz képest nyolckor már javában mentünk hazafelé, és ez így volt jó. Rövid volt, tömör volt, jó volt. A tavalyi rémség totális ellentéte.