Most igazán nem hagy nyugodni a lelkiismeretem, úgyhogy némi helyreigazítás következik.

Amikor arról értekeztem pár utóbbi bejegyzésemben, hogy Try miattam menekül, az valójában költői túlzás volt. A valóság az, hogy tevékenykedés közben tényleg a lakás minden pontját körbeszökkenem százszor, és hogyha bárki az utamba áll kizökkenek. A legjobban akkor megy a munka, ha egyedül vagyok itthon (és közben non stop Jó barátokat hallgatok :)), és mindenhova elhelyezhetek bizonyos mennyiségű cérnát, fonalat, anyagot, csokit, marcipánt, csomagolópapírt, kötelet, hungarocellt stb.-t. Tehát, amikor azt írtam hogy Try menekül, az valójában nem menekülés, hanem nyugodt munkakörülményim megteremtésének alapköve volt, ami igazán kedves tőle; főleg azért örültem hogy nyugodtan hagy alkotni, mert még az ő ajándékán is volt egy két utolsó simítani való. Szóval ezúton is köszönöm neki a figyelmességét! :)

Meglepődve tapasztaltam egyébként rendrakás közben hogy még a függönyre is jutott egy-két cérnadarab. Amúgy meg váradt vagyok. Borzasztóan. A ajándékok 99%-ban készen, becsomagolva a fa alatt lapulnak. Egyetlen egy hiányzik már csak. Ez az ajándék épp félkész állapotban pihen az egyik széken. Beteljesülésére holnapig várnia kell, és kész! Végeztem! És elmondhatom hogy szinte csak sajátkészítésű ajándékokat gyártottam le hmm… kerek egy hét alatt. Összesen tizenegyet… most akkor én állati elégedett vagyok magammal, már bocs mindenkitől :).

Most a legjobban amúgy valami kőkemény meditatív tevékenységben tudnám elképzelni a beteljesülésem.