Farmkarácsony, nagykarácsony

Trychydts | | | 2008., december 25., 21:01 | | |

Reggel összepakoltuk szerény kis motyónkat hat utazókofferba, beugrottunk a teherautóba, amivel Kathy édesanyja jött értünk, és leugrottunk a farmra. Csak a könyveinknek kellett két táska, plusz ugye két számítógép, két fotócucc, meg az a pár rongy, amit majd itt felveszünk. Korcsolya, űrruha, búvárruha. Szkafander, ha esetleg kedvünk szottyanna egy űrsétához. Szmokingot és estélyit nem hoztunk, lévén, hogy már van szilveszteri programunk — parasztkenyeret sütök és virslit zabálunk hozzá.

Ebédre halászlével vártak minket, elég jól sikeredett, én meglehetős szégyentelenséggel termeltem belőle, mi több, nem átallottam tésztát is venni hozzá, ami némileg ugyan ellentétben áll a fogyókúrámmal, de ha halászlé-gyufatészta kombót tolnak elém, hát akkor mind a koleszterin-, mind a vércukorszintem, mind a fogyókúrám tehet nekem egy jó nagy szívességet. Sütemény- és édesség-ügyben viszont tartottam magam, nem adtam át magam semmiféle karácsonyi hedonizmusnak.

Ebéd után, eleget téve a fogadalmamnak, miszerint a farmon folyó életből mostantól mintagyerek-fokozaton vesszük ki a részünket, elmosogattunk Kathyvel, kerítettünk nekem egy kávét, hogy ne dőljek el álltó helyemben, utána szépen lassan leszállingózott mindenki, és fényes nappalos karácsonyozásba kezdtünk. Egyesével osztogattuk szét az ajándékokat, elég jó dolgokat kaptam most is, többek között egy kis stepkészüléket, amivel rögtön egyszerűbb és kevésbé időjárásfüggő lesz a kalóriák elleni küzdelem, meg egy elég laza hangvételben íródott evolúciós pszichológia könyvet a nemek különbségéről, mintegy egy kissé kipárnázva feminista énemet. Ezen kívül beesett még pár kellemes apróság, többek között egy hatalmas doboz halolaj-tabletta. Az én osztogatásom is elég pozitív visszhangokat váltott ki.

Az ajándékozás lecsengése után némi átmozgató sétát tettünk Kathyvel, kezdetben még azt tervezve, hogy milyen klassz lesz itt másnap egy jó nagyot futni. Aztán, amikor helyenként bokáig merültünk a sárba, akkor a magam részéről erősen revideáltam ezen vérmes álláspontomat — elvégre szép dolog a fittség, de hogy erre menjen rá a nemrég beszerzett, hyper futócipőm, azt mégiscsak egy kissé erős lenne.

Balu ajándékának sikerült a végére jutnom, talán még jobban is tetszett, mint a megképesített változat (megfilmesítésről beszélni talán egy kissé erős kifejezés lenne).

Sikerült raw-szerkesztő programot applikálnom a netbookra. Nehézséget elsősorban az jelentett, hogy valamiért nagyon komolyan veszik az 1024x768-as felbontást, miközben nekem csak 600 a maximális függőleges felbontásom. Szerencsére ez a problémaforrás alighanem a gyártóknak is feltűnt, így a virtuális desktop kiváló megoldást jelent a problémáimra. Vagyis ha nem is kiválót (fotót szerkeszteni ilyen minimális képernyőn azért elég nagy kreativitást igénylő feladat), de azért simán vállalhatót és elfogadhatót.