Hát van hogy a karácsony nem sikerült úgy ahogy azt az ember megálmodja. Vannak az elfuserált karácsonyok, és a tökéletes karácsonyok. Ez az idei az utóbbiba tartozott. A 24-i otthoni meghitt síros-meghatódós karácsonyról már írtam, aztán másnap jött a családi.

Nálunk az a szokás hogy egyszerre egy valaki bont ajándékot, és a többiek nézik a reakciót :). Ezt szeretem, elvégre egy hétig varrtam, miközben nyakig úsztam a bonbon masszában. Szóval az ember ilyenkor joggal várja a pillanatot amikor az áldozat kinyitja a dobozt – előtte persze aktívan megcsodálja a fantasztikus csomagolási technikámat – és aztán jól meglepődik, és örül.

Amiket kaptam azoknak mind örültem, és amit mások kaptak mind örültek nekik. Gazdagabb lettem egy fullextrás akváriummal (amit ugyan egyelőre még nem láttam, mert leszállítani Bpestről, majd visszaszállítani kissé körülményes lett volna), kaptam gyümölcscentrifugát (régi álmom), anya beszállt az új álommobilomba, valamint megkaptam tőle a képregény története című könyvet, mely képregény keretében meséli el a történetet. Philengy pedig egy saját készítésű sál-sapka kombóval lepett meg, ami akár bolti is lehetett volna olyan frankó az én színeimben (fekete-szürke, jee!), valamint ha már akvárium, tiffanyzott nekünk egy üveghalat :). Levi még nyáron kifülelhette amikor az egyik bonsai fát csodáltam, és felsóhajtottam hogy de szeretnék egy ilyet én is, úgyhogy specialistaként vágott nekünk egyet ajándékba.

Hát ez volt az idei karácsonyi. A szokásostól eltérően világosban, és 25-én ünnepelt családi karácsonyunk :).