Tulajdonképpen nekem a Max Payne második része jobban bejövős. Sokkal mozgalmasabb. Nem csak az a puff-puff bumm-bumm, mint egy átlagos lövöldözős játékban, hanem olyan nézni mintha egy filmet nézne az ember.

Van benne spiritusz, ötletes jelenetek, csavarok, mászkálás és lövöldözni is lehet… néha… és miközben a szélrózsa minden irányából lőnek rád még jöjj rá 5 féle dologra. Nem megy. Kinek menne, aki először játsza végig a játékot? Újratölt. Megint előről. Hát jó, belátom, ez nem olyannak való, aki azért vesz meg egy játékot, mert lövöldözni akar, ki akarja cselezni az ellenfelet túljárni az agyán és ollé. Én is jobban élvezném, ha Max Payne mondjuk halhatatlan lenne, és nem kéne tövig rágnom a körmöm hogy megint csak egy kis híja van annak hogy felforduljon, és előröl a jelenet a mentéstől, hanem menne mint a karikacsapás… mint egy filmben. Ott sem tekerek vissza addig, amíg a főszereplő túl nem éli a jelenetet (max. a filmet a végétől nézem visszafelé, de ez más téma). De lássuk be… ez nem egy film, ez egy játék.