A gixerek ismétlődnek. Nem tehetünk róla. Vasárnap szörnyű torokfájásra ébredtem. Try megdobott egy adag Tylenol Colddal hátha segít. Bevettem, visszafeküdtem, felébredtem és lám: segített. Ugyan az állapotom később rosszabbodott – orrfolyás, köhögés, rekedés -, de mindig visszatudtam pofozni a majdnem normálisba egy kis Tylenol Colddal. Én megmentőm innentől kezdve mindig a zsebemben volt. A zsebemben volt akkor is, amikor hétfőn dolgozni mentem.

Ja, igen! Hogy mért megyek dolgozni amikor beteg vagyok? Ó, hát a főnököm legutóbb, amikor betegszabadságra mentem megjegyezte hogy „gyanúsan” túl gyakran vagyok beteg. És ekkor elöntötte az agyam a méreg, és másnap bementem dolgozni. Természetesen délben kénytelen volt konstatálni hogy tényleg beteg vagyok, és hazaküldött. Funny guy! Szóval hogy kivédjem a már megint beteg vagy c. műsort ezúttal bejöttem dolgozni. Azóta két másik kollega is hasonló tünetektől szenved – de ez mellékes. Mindent a munkáért, juppi!

Szóval hétfő reggelt írunk. Beveszem a Tylenol Coldomat, és rezignáltan várom a hatást. Jön. Jobban vagyok, aztán valami fura… mint akit fejbekólintottak. Álmos vagyok, és nyomott. Úgy tántorgok a folyosón, mint valami részeg zombi. Beveszem a délit is… lenyelem a kapszulákat, majd a szemembe virít a hatalmas NIGHT felirat a címke hátuljáról. Innentől javaslom Try sztoriját a Tylenol Coldról és hatásairól.

Este viszont a lázam is felszökött már, de a profi gondoskodásnak köszönhetően mára már sokkal jobban vagyok. Try olvasott nekem, kaptam tőle virágot, főzött nekem citromos hársfateát, húslevest hozott tálcán az ágyba. El vagyok kényeztetve :).