"Ezt a legjobb izraeli pezsgővel kell megünnepelnünk!"

— Ross Geller

Noha meglehetősen sokáig cizellálgattam a mondandómat, végül mindenféle különösebb cécó nélkül véglegesítettek. Megvolt a megbeszélés a főnökkel, az első mondata az volt, hogy mind minőségileg, mind mennyiségileg tökéletesen elégedett a munkámmal, szóval, ha gondolom, maradjak, én meg persze gondoltam. A további húsz perc konkrét feladatkiosztással telt el, egészen kellemesen, mármint a körülményekhez képest.

A hét hátralevő részében próbáltam betegként viselkedni, azaz minél több időt ágyban tölteni, ami nem esett kifejezetten nehezemre, amikor egy tüdőgyulladás hátországa állt mögöttem. Elképesztő mennyiségű időt töltöttem olvasással és alvással, sikerült meglehetősen jól regenerálódnom. Elolvastam pár elektronikus könyvet, amelyektől még az általános iskolás szöveggyűjteményekkel próbáltak bennünket elriasztani. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy azért jelentékeny mértékben fejlődtem tizenéves korom óta. Ami akkor még riasztott, azt most már legalább intellektuálisan képes voltam feldolgozni — igaz, nem is értem, miért várják tizenévesektől, hogy olyan szövegeket képesek legyenek értékükön kezelni, mint a Puszták Népe. Olyan mennyiségű történelmi ismeret, és olyan széles világnézeti horizont kell hozzá, ami egy általános iskolás kiscsávónak gyakorlatilag soha nincs meg.

A betegség másik nagy előnye az volt, hogy sikerrel cseleztem így ki a Liz által csak "börtönmelónak" nevezett borítékolást a hétfői nagy happeningre — így nekem már csak a happeningen való operatív részvétel maradt, ami részemről elsősorban riportfotózást jelentett. Többek között azért is imádok itt dolgozni, mert így jóval több fotóm jelenik meg országos terjesztésű lapokban, mint eddig.

Persze végtelen öröm és megkönnyebbülés számomra, hogy a határozatlan idejű szerződés immáron ténylegesen is határozatlan idejű. Tervezhetek hosszú távra, vehetek tartós tejet, viselkedhetek úgy, mint egy teljes értékű kolléga. Kaptam is pár nagyobb lélegzetű feladatokat, ha ezeket végrehajtom, talán még egy kicsit határozottabb helyem lesz a céges hierarciában. Amúgy meg irány a nyelvtanulás, és szűk egy év múlva irány az egyetem.